2007.10.21.

:) Azon a bizonyos tanyán, igazi szamárból is van kettő. Az egyik nevét nagyon halkan elárulom:
Torgyán.
Esküszöm nem tudom, ki adta neki.

Már írtam, hogy mindig annyi gyereket vittem magammal, ahányan befértek a kocsiba. Eleinte persze kis tökmagok voltak, de az idő jövel, az óra kondul, és szépen cseperedtek, mint látható. Most már ott tartunk, hogy kocsival, stoppal, vonattal érkeznek, én már nem is kellek hozzá. Háát, vannak ezekről az időkről is fotók.... izé... pl.nyalják a kiömlött piát a földről.. :D huu milyen sztorikat mesélnek...



Ez így rendben is van, csak most nincsenek kicsik a tanyán, hiányoznak a totyogosók, meg a pici gyerekkezek a tenyeremből. Nagylányom már lazán a hónaalá csap, nem beszélve a haverjairól, akik válogatott hórihorgasok.
Na jó, viszont prímán fűnyíróznak, és nem nekem kell nyársat vágni, tüzet rakni, létra helyett is praktikusak. A képen a makacs jószág beindítására irányuló kisérletek közül egy gyenge próbálkozás. Nem is tudom miért cikizik az emberek egymást, hogy olyan buta mint egy szamár. Szerintem nem hülék azok.



A kicsi lányom felül, olyan jól érezte magát a finom, puha, szörös szamárháton fekve, hogy konkrétan elszunyókált.
Lejött a kis milliomos-csemete, leroskadt a szakadt székre, és felsóhajtott elégedett fejjel: végre szabad vagyok! Hát szabadság volt, nem volt kötelező a korai  fekvés , de a sátrakat délelőtt 10 fele, bizony néha már leslagoztam, véletlenül még a szellőzőn is betalált a vízsugár, miközben hallhatóan dünnyögni szoktam, hogy a reggeli így, meg úgy, meg hogy aki éjjel legény az nappal is stb.
Ilyenkor randa morgolódás és nyöszörgés hallatszott, viszont az első két éjszaka ihaj-csuhaj, után hamar beállt egy nagyjából normális alvásrend. A fáradékonyak velem aludhattak, mert ott azután nem volt kec-mec, ott csönd volt és nyugalom.
Vidám élet volt, jöttek a kis bamba lurkók, hogy Lujza, aludhatok ma én is veled? Van még hely? Merthogy én a Lujza-házban aludtam, nem sátrakban, ott csak a bulis kedvű ifjoncok, persze azért közel a házhoz. Na jó, később már nem. :)))