2007.12.14.

Megdumáltuk süteménysütő lánylénnyel, hogy megtanulunk egy számot közösen, hogy együtt is tudjunk játszani valamit. ( én még külön sem tudok semmit) Mármint gitáron. Tegnap kimásolt nekem egy tabot, meg javítgatott rajta egy kicsit, és ott a lecke, mert ugyi ő már tudja... :)  most egy cseppet fájnak az ujjaim... :)  NEM IS CSEPPPET!!!  Viszont ma is rajzoltam Almát, és már nem kukáztam ki, kezd alakulni... (azért nagy A mert nincs benne mag)
a ceruza nagyon nem az én műfajom, a szén már igen, az halad, meg a tus, az gyors... a ceruza meg csak szuttyog, semmi erő, semmi látszatja...
érdekes... nagyon lelkiállapot függő az, hogy milyen anyaggal esik jól dolgozni... mert a ceruzáról ez a véleményem, de van egy hangulatom, amikor jól esik ez a lágy, finom, erőtlen, aprólékos piszmogás, mikor például beteg voltam régebben, akkor ceruzával rajzoltam, vagy ha nagyon-nagyon álmos és fáradt vagyok, akkor is jól esik... de mikor köszönöm jól vagyok, akkor lendület, erő, látványos- gyors haladós anyag kell, különben elveszítem a türelmem...  viszont van egy barátném, aki mikor jól van, akkor is a ceruzát szereti...
na itt egy ceruzarajzom, kis lánylényke ült le nekem önként és dalolva, mint látszik... :D
hát elég siralmas lett az eredmény, nem is volt türelmem befejezni, pedig az egy kicsit dobna rajta, főleg test arányait kellett volna még átnézni, meg a ruharész tónusozásával a kompozíciót helyre rántani...





























megyek szaunába, ki jön? akkor tali a büfénél...  :)