Célom a gondolatmentes állapot elérése...
Minél kevesebbet akarok gondolkozni…   

Persze nyugalom… nem a hasznos, szükséges gondolatok a kerülendők, hanem a felesleges agyalás, ami csak arra jó, hogy problémákat, konfliktusokat szüljön a világba. 

Elég csak körbenézni, hogy lássuk hova vezet a gondolatokkal való azonosulás, az egózás. 
A gond az, hogy eleinte nehéz észrevenni a hasznos és a felesleges gondolatok közti különbséget.
A haszontalan gondolkodással az a baj, hogy már rég betegséggé vált, mert felborult az egyensúly. Nem csak akkor használjuk az elménk, amikor szükség van rá, hanem egyszerűen szinte már képtelenek vagyunk nem gondolkozni.
Pedig ha nem az agyad használ téged, (-abba tudod hagyni a felesleges, ártó agyalást, akkor amikor kedved van-) akkor egy nagyszerű eszköz, és jó szórakozás.
Az eszköz átvette a hatalmat, úgy érzed, hogy már nem tudsz nem gondolkodni.  A gond pedig az, hogy a gondolatok igen nagy része kifejezetten ártó hatással van ránk.

A negatív gondolatok ugyanis nem kellemes hormonokat, és fizikai állapotokat váltanak ki. Enyhébb esetben csak kellemetlenül érezzük magunkat, pl. bosszankodunk, aggódunk, stb. de egészen komoly betegségeket is kialakíthatunk magunknak, ha ezt tökélyre’ visszük hosszabb időn át, sőt, akár öngyilkosság lehet a vége.

Az agy stresszhormon termelésében ugyanis gyakorlatilag nincs nagy különbség, hogy valóban átélünk egy helyzetet, vagy csak képzeletben.

Hogy ezt elhiggyük, elég ha megfigyeljük a fizikai állapotunk, mikor szépre gondolunk, vagy mikor valami vérforraló dolgot idézünk fel. Vagy nyammogjunk egy darabig képzeletbeli citromon , és figyeljük meg nyelünk-e nagyobbat közben, és mit. Valódi nyál termelődött, vagy képzeletbeli? Testünk egész jól reagál a gondolatainkra.. :)
De, hogy mennyire te használod az agyadat, vagy inkább ő téged, ezt könnyen leellenőrizheted, csak próbáld ki, hogy abba tudod-e hagyni a gondolkozást, amikor kedved szottyan.

Kicsit olyan, mintha megszállott lennél, kényszeresen, önkéntelenül csak kattognak a kerekek, jönnek a gondolatok szünet nélkül.
Vannak pillanatok, amikor magától is le tud állni ez a szüntelen folyam, amikor elakad a gondolat, és csak a jelen létezik. Pl. mikor hirtelen életveszélybe kerülsz, akkor gondolkozás nélkül villámgyorsan teszed, amit tenned kell.
Vagy valami csodálatos pillanat, pl. egy újszülött látványa, vagy egy csodás természeti jelenség, stb. szintén leállíthatja néhány pillanatra az elmédet.

Vannak akik azért keresik a veszélyes sportokat, tevékenységeket, mert akkor szintén a jelenbe kényszerülnek, és felszabadulnak a folyamatos belső agyalástól, megszabadulnak maguktól’, az egójuktól.

Az az érdekes, hogy ha elkezded figyelni a gondolataid, akkor egy idő után valahogy olyan érzésed van, hogy van a gondolkodó, és van aki figyeli őt, tehát mintha ketten lennétek.
Ha már eljutsz ide, ha már felismered, hogy te nem a csak gondolkodó vagy, akkor már könnyen meg is tudod figyelni azt a lényt, azt a gondolkodó kis egócskát.
Ilyenkor valahogy ráérzel, hogy te azon túl is vagy, hogy a gondolat fölött is vagy, mint egy intelligensebb tudatosság.
Ha már meg tudod figyelni a gondolataidat, mint ha egy filmet néznél, vagy talán inkább egy rádióműsort hallgatnál, na akkor érdekes dolgokra fogsz rájönni.
Nekem konkrétan az volt a véleményem magamról, hogy ha ez nem én’ lennék, akkor tuti elmenekülnék az őrült elől.
Ha a gondolataim egy külső személlyé formálódtak volna, akkor nem csak enyhén szólva tartottam volna nem normálisnak az illetőt, hanem őőőő…. Hát inkább le sem írom, hogy milyen véleményem volt… 
Érdemes kipróbálni magadon, és gondolj csak bele őszintén. :)…..
-Ha ezt tettem volna.. ha azt tette volna.. ha ez történik majd.. . de ha mégis ezt tenném inkább… de mi lenne ha… és ha mégsem… ez meg hogy néz ki? ...  akkor én csúnyább vagyok… ő okosabb, de akkor ….-
Megállás nélkül beszélne, ítélkezne, mindenhez megjegyzést fűzne, szinte kizárólag csak képzelődne, álmodozna, a múltat írná át, és szinte kizárólag csak magával foglalkozna, ő lenne a főszereplő a filmvetítéseiben, ami jó esetben álmodozás valami jobbról, rosszabb esetben pedig valami rémes horrorral szórakoztatná magát, vagyis téged…
Ha ez egy másik ember lenne, elviselhetetlennek tartanád, és elmenekülnél a társasága elől… 
Ehhez a felismeréshez, csak akkor jutsz el, ha megfigyeled a gondolkozó részedet, és nem azonosulsz vele olyan szinten, hogy teljesen beleveszel.
Mint ahogy a gyerekek néznek egy bábelőadást, akkora beleéléssel drukkolnak, izgulnak, mintha az valódi élet lenne, nem csak egy előadás. Na valahogy így azonosulnak az emberek a gondolataikkal.

Pedig az igazi citrom ritkán van ott.… ojaoja... 
ezt azért nem árt ismételni…. :)