Az idézet Szathmári Sándor: Kazohinia című könyvéből van.

"Nézd és figyelj - folytatta. - Ha valaki meghal, ideszállítják. Ez a hullafeldolgozó üzem. A hulla előbb háromnapi megfigyelésre kerül, a tetszhalál elkerülésére. Aztán narkotizáló injekciót kap, hogy ha mégis élne, fel ne ébredjen. Így kerül feldolgozásra. A szomszéd épületben folyik a hasított körműek feldolgozása, aztán jönnek a szárnyasok, majd a halak épületei. Az állatok testéből készítik az ételt az étkezők számára.
Az emberek osztálya ezeknél annyival egyszerűbb, mert itt hiányzik a levágás, ide a kórházak hullatermése kerül. Az anyag legnagyobbrészt betegen hullt el vagy nagyon öregen, tehát táplálékra nem alkalmas, de annál használhatóbb gyógyászati és ipari célokra. Mint látod, én is az emberosztályra kerültem, és az a feladatom, hogy a szemet és az agyat kiemeljem és továbbítsam a keresztépületbe.

Idenézz - mondta, és minden undorom dacára kényszerített odanézni -, előveszem ezt a kis kézi körfűrészt, amit villamosság hajt. Most a halántékon felvágom a bőrt, alatta a villamos fűrésszel megnyitom a csontot, így... és a szem néhány vágással könnyen kijön. Azelőtt kézi fűrésszel ez a munka öt percig tartott, most három perc az egész, és kevesebb csont porlik el, márpedig a csont igen hasznos anyag. Ragasztószert és orvosságot készítenek belőle.

Nézd tehát, így kell kivenni a szemet - és kezébe véve mutatta. - A mozgató izmoktól szépen elválasztani úgy, hogy a látóideg se legyen rajta.

Zolema kezéből egy ember nézett rám, én pedig a borzalomtól libabőrözve reszkettem. Menekülni szerettem volna, nyelvemen volt, hogy kifejezzem érzéseimet, de ő folytatta:

- Te persze azt kérdezed, mire használják a szemet. Megmondom. Látod, itt erre a szalagra ráteszem, most megnyomom ezt a gombot, a szalag megindul, a szem eltűnik a falban, és átmegy a szomszéd szobába, ahol egy tartályba gyűlik össze. A tartályt naponta kiürítik, és egy vegyész ugyanott feldolgozza, vagyis kivonatolja az üvegtestből azt az anyagot, ami étvágytalanságban szenvedők ételébe keverve visszaadja az étvágyat.

- És azok tudják, miből készül?

- Persze hogy tudják. A természettudományoknak ilyen alapfogalmait nálunk mindenki megtanulja az iskolában.

- És megjön tőle az étvágyuk?

- Meg. Nagyon hatékony szer. De figyelj tovább! A hulla legtöbb részét átültetésre használják fel a betegeknél. A májban viszont igen sok hasznos anyag van tartalékolva, ami injekció alakjában a legyengült szervezetet állítja helyre. Ezenkívül a bőrt feldolgozza az ipar, a belekből kitűnő zsinegek készülnek, a zsírból szappan és tápszerkivonat lesz, az agyvelőből...

Nem bírtam tovább. Közbevágtam:

- És te ezt ilyen nyugodtan végzed? Nem leszel rosszul?

- Ventillátor működik a fejem felett - mondta és felmutatott. - Ahol a beleket dolgozzák fel, még gázálarcot is kapnak.

Borzalommal néztem ezt az állítólagos nőt.

- Így becsülitek meg az embert? - kérdeztem tompa szemrehányással.

- Így - mondta büszkén. - Egy atom se vész el. Nálatok hogy dolgozzák fel?

Elmagyaráztam a halotti szertartást, a család gyászát, fekete ruhát, drapériát, könnyet, papot, gyászkocsit, harangozót, koporsót, az elföldelést, síremléket, az évenkénti kegyes megemlékezést, mikor a hálás hozzátartozók virágot és gyertyát állítanak a szeretett rokon sírhalmára.

Nagyon nehezen sikerült megmagyaráznom a dolgot, és mikor mindent elmondtam, akkor sem értette teljesen. Míg beszéltem, állandóan zavart kérdéseivel.
A harangról azt hitte, élesztési kísérlet, a papot orvosnak vélte, és mindig valami célt kutatott: mért vágják le a virágot, hiszen a levágott virág elszárad, és nem hozhat termést! Mért világítunk mi gyertyával, mikor jobb a villany? Nyáron mért nem fehérben gyászolunk, és ha már feketét kell hordanunk, az kinek használ: a halottnak, papnak vagy hozzátartozóknak és hogyan?

Háromszor mondtam el a temetést, de tanácstalanul vonogatta a vállát.

- Mi a cél? - kérdezte mindenre.

Megmagyaráztam, hogy a halott megbecsülése.

- A halottban csak kémiai értékek vannak - felelte -, amit ti nem becsültök meg, mert eldobtok, eltekintve attól, hogy így, egy darabban elföldelve ki van téve a tetszhalál kínos sorsának. Éppen ti nem becsülitek meg halottaitokat.

- Nem a kémiai értéket becsüljük, hanem azt, hogy élt valaha, hogy ember volt, aki dolgozott, szeretett és használt másoknak! - kiáltottam.

- Megint olyan dolgokat műveltek, ami nincs, és azt is fordítva csináljátok. Az ember munkáját akkor kell megbecsülni, amikor él, és úgy becsüljük meg, hogy ezt jó táplálkozással, lakással, ruhával és kényelemmel viszonozzuk, a kazo egyensúly szerint. De te magad mondtad, hogy nálatok vannak, akik igen rosszul élnek, habár dolgoznak, sőt éppen azok, akik legtöbbet dolgoznak.
Ti tehát sem életében, sem halála után nem becsülitek meg az embert érdeme szerint."

Az egész könyvet itt olvashatjátok el. Érdemes. :)