A fejedben szóló hangon a gondolatok szüntelen áramlása értendő.

Azok közt az őrült emberek közt, akik egyfolytában hangosan beszélnek, akkor is ha egyedül vannak, és a normálisnak nevezett emberek közt csak annyi a különbség, hogy a normális nem mondja ki hangosan a folyamatos belső szövegét.
Az elmének ez a kényszeres, önkéntelen gondolkodási folyamata, az állandó mentális zaj, csak néhány kiemelkedő pillanatban áll le magától. A boldogság kiemelkedő pillanataiban, vagy hirtelen nagy vészhelyzetben.
Ilyenkor nincs gondolat, csak a tökéletes egységérzet a léttel, a pillanattal.
Ez a belső hang, többnyire nem az adott pillanattal foglalkozik, hanem a múltból vagy a jövőből elevenít fel, vagy képzel el szituációkat.
Ezeknek a gondolatfüzéreknek nagyobb része nem csak hogy haszontalan, hanem negativitásuk miatt még káros is. A belső hanghoz gyakran még filmvetítés is jár, így még jobban felerősödik az érzelmeinkre, fizikai állapotunkra tett hatása.
Legtöbben annyira azonosultak a gondolataikkal, hogy azt hiszik ők a gondolkodó, és nem is tudják elképzelni, hogy ezt a folyamatot szüneteltetni is lehet. Nem ők használják az elméjüket, hanem annak megszállottjaiként élnek.
Az elme egy nagyszerű eszköz, de ha átveszi a hatalmat, akkor rombolóvá válik. A gondolat, gyakran gazdája legnagyobb ellensége. Mintha egy inkvizítor élne a fejében, támadja, bünteti, kínozza őt, a legtöbb boldogtalanságnak, betegségnek ez az oka.
Ha másvalaki mondaná neked azokat, amiket belülről hallasz -gondolsz-,  akkor valószínűleg nem sokáig igényelnéd a társaságát.