Jelenlét
Az, hogy a tested itt ül a számítógép előtt, csak fizikai jelenlétet jelent. A valódi jelenlét az, amikor gondolataid nem kötik le a figyelmedet. Ilyenkor összekapcsolódsz a
környezeteddel, a jelennel, minden olyan vibrálóvá, élettelivé,
örömtelibbé válik. Az intenzív jelenlét állapotában, mikor mentes vagy a
gondolatoktól, csöndes és nyugodt vagy, mégis teljesen éber.
A folyamatos mentális zaj, a gondolatok szüntelen múlttal és jövővel, elképzelt szituációkkal foglalkozása nem enged valóban jelen lenni.
Feszült vagy? Mondjuk annyira lefoglal a jövő elérése, hogy a jelen csupán az odajutás eszközévé redukálódik?
A feszültséget az okozza, hogy itt vagy, de ott szeretnél lenni, a jelenben vagy, de a jövőbe kívánkozol.
Ez egy olyan hasadás, amely belül szétszakít. Ilyen belső hasadást létrehozni, és ezzel együtt élni őrültség. Hogy más is ezt teszi, attól még nem lesz kisebb őrültség. Figyeld meg az elmét! Mosolyogd meg!
Leköti-e figyelmed nagy részét a múlt? Beszélsz-e és gondolsz-e gyakran rá, akár pozitívan, akár negatívan?
Azokra a nagy dolgokra, amiket elértél, a kalandjaidra és az élményeidre, illetve az "áldozattörténeteidre", azokra a rettenetes dolgokra, amiket veled tettek, vagy amiket talán te követtél el valaki mással szemben?
Gondolataid bűntudatot, büszkeséget, neheztelést, haragot, megbánást vagy önsajnálatot szülnek? Ez esetben nem csupán a hamis éntudatodat erősíted meg, hanem még a tested öregedését is előmozdítod, mert múltat halmozol föl a pszichédben.
Megbizonyosodhatsz állításom igazáról, ha megfigyeled magad körül azokat, akikben erős hajlam él a múlthoz való ragaszkodásra.
Aggódsz? Sok "mi lenne, ha" gondolat motoszkál a fejedben?
Akkor azonosultál az elméddel, amely a képzelt, jövőbeli helyzetbe vetíti ki magát, és félelmet hoz létre. Képtelenség az ilyen helyzettel megbirkózni, mert az nem is létezik. Az csupán mentális káprázat.
Egyszerűen fölhagyhatsz az aggódással, ezzel az egészség- és életromboló esztelenséggel, ha méltányolod a jelen pillanatot.
Kapcsolódó cikkek: