|
A negatív érzelmek eredete
A neheztelés, a gyűlölet, az önsajnálat, a
bűntudat, a düh, a depresszió, az irigység stb., még a legkisebb ingerültség
is, a fájdalom megnyilvánulásai.
Vizsgáljuk
meg a fájdalom' és a fájdalomtest fogalmát, ahogy itt beszélünk róla.
Alapvetően valamennyi emóció egyetlen ősi, differenciálatlan érzelem különböző
változata, amely a néven és formán túli lényed tudatának elvesztéséből ered.
Differenciálatlan jellege miatt nehéz olyan nevet találni, amely pontosan
leírná ezt az érzelmet. A „félelem” szó megközelítőleg megfelelő lenne rá, de a
folyamatos fenyegetettség érzetéhez még az elhagyatottságnak és a teljesség
hiányának a mély érzése is hozzávegyül.
Legjobb ezt a differenciálatlan
alapérzelmet egy hasonlóan differenciálatlan fogalommal illetni: nevezzük hát
egyszerűen „fájdalomnak”.
Az emberek mérhetetlenül hosszú idő óta a szenvedés rabjai, amióta beléptek az
idő és az elme birodalmába, elveszítve a Lét tudatosságát.
Attól a pillanattól kezdve önmagukat jelentéktelen töredékeknek érzékelték és
érzékelik egy idegen univerzumban, elszakadva a Forrástól és egymástól.
(Ebből a 20 perces videóból is képet kaphatunk arról, hogy miről van itt szó.)
Amíg az elmével azonosulsz, addig a fájdalom elkerülhetetlen, mert -spirituálisan
szólva- öntudatlan vagy. Itt elsősorban az érzelmi fájdalomról beszélek, ami a
testi fájdalomnak és a betegségnek is a legfőbb oka. És minden élvezet vagy
érzelmi feldobottság magában hordozza a fájdalom magját is, a tőle
elválaszthatatlan ellentétét, amely idővel szintén manifesztálódik. Aki valaha
is kipróbált már valamilyen drogot, hogy feldobódjon, az pontosan tudja, hogy a
„hegyet” elkerülhetetlenül „völgy” követi, hogy az élvezet végül a fájdalom
valamilyen formájává alakul át.
Sokan tudják saját tapasztalatukból, milyen
könnyen és gyorsan változhat át egy bensőséges kapcsolat az élvezet forrásából
a fájdalom forrásává. Magasabbról nézve mind a negatív, mind a pozitív
polaritás ugyanannak az érmének a két oldala. Mindkettő annak a háttérben
meghúzódó fájdalomnak a része, ami elválaszthatatlan az elmével azonosuló, egós
állapottól.
A fájdalmadnak két szintje van: az a fájdalom, amit most hozol létre: illetve a
múltból származó fájdalom, ami még mindig elmédben és testedben él.
Az emberi elmében az idő egyre nehezebb terhe gyűlik össze. Mindenki szenved e
teher súlya alatt, ráadásul minden percben még tovább is növelve azt,
valahányszor csak semmibe veszik vagy megtagadják a jelen pillanatát, illetve
amikor egy jövőbeli - csak az elmében és soha nem a valóságban létező -
pillanat elérésének eszközévé fokozzák le azt.
Az idő fölhalmozódása a
kollektív és az egyedi emberi elmében egyúttal hatalmas mennyiségű, a múltból
származó fájdalomüledéket is lerak oda.
Kapcsolódó cikkek:
|
Legfrissebb bejegyzések:
2014-09-10
Kiállítás | részletek
Szept 19. Toronya utca 33. :) fél hét....
utána nem ám hazamenni, mert icakába nyúló buli van,
a "Hóditás éjszakája"
Vad leszel, vagy vadász? Minden facér J-artosnak kollektíve párt...
2013-10-28 Kiállított munkák | részletek
feltöltés alatt......
2013-10-28 Fotók | részletek
Ezek a fotók 2013.09.20-án készültek a Táborhegyi Népházban rendezett
-Jobb agyféltekés rajztanfolyamtól Van Gogh-ig- kiállítás megnyitóján....
»» minden bejegyzés
|