Minél nagyobb érzelmi töltést vigyünk a tananyagba.

Hogy egy kicsit mélyebben megismerjük az erős (olykor az egész testet érintő) érzelmek és a hosszú távú memória kapcsolatát, végezzünk el gondolatban egy újabb kísérletet! Próbáljunk felidézni olyasmit, amit első pillanatban megjegyeztünk!
Tegyük fel, ha valakinek, aki nagyon közel állt a szívedhez, halálhírét hallod, kell-e többször is elismételni, hogy emlékezz rá?
Vagy mondjuk, egymillió dollárt nyersz egy szerencsejátékon.
Vajon elfelejted-e ezt a tényt anélkül, hogy többször is elismételnéd? Kinek esik nehezére felidézni az első szerelem emlékét, vagy azt, amikor először hozott létre valami gyönyörű dolgot, vagy amikor a szülés után az első pillantást vetette gyermekére? Az ilyen alkalmak azonnal bevésődnek emlékezetünkbe, és általában egész életünkben megmaradnak.

A kevésbé izgalmas vagy kevésbé megrázó élményeket elfelejtjük.
És elfelejtjük azokat az eseteket is, amelyeket agyunk - mivel olyan súlyos lelki traumát okoztak - magában elnyom.

Ha valamit sikerült öt évre megjegyezned, feltehetőleg emlékezni fogsz rá a következő ötven évben is.

Csodálatos dolog lenne ugye, ha a biológiadolgozat anyagát is be tudnánk írni ily módon a memóriánkba? Nos, ennek semmi akadálya! Arra van csak szükség, hogy drámai, művészi és ritmikus környezetbe helyezzük.