Hogyan vegyünk kézbe egy tankönyvet?
Ha hosszabb terjedelmű anyag elolvasásáról van szó, vagy a téma nagyon idegen számunkra, először szerezzünk magunknak áttekintést.
Olvassuk el a tartalomjegyzéket és az alfejezetek címeit, nézegessük meg a képeket (ha vannak).
A jobb agyféltekénk szereti a nagy egészről kapott áttekintést, ami segít később a részletek jobb megértésében. A helyzet ahhoz hasonló, mintha egy később gyalog végigjárandó tájat először helikopterről néznénk végig.
Ez az integratív tanulás egyik legfontosabb alapelve is: Először adj rálátást a dolog egészére, és csak azután szabad elmerülni részleteiben! 

Ha valami újat akarunk tanulni, próbáljunk a dolgokhoz mindig képeket fűzni, vagy saját tapasztalatainkból konkrét példákat keresni hozzá.

És próbáljuk mindjárt átadni másoknak újonnan szerzett tudásunkat! Ugyanis amit tovább tudunk adni, azt már megértettük. Az se baj, ha nincs közönségünk, képzeljünk el egy előadótermet, ahol éppen előadást tartunk arról, amit megtanultunk.
A lényeg, hogy mindig dolgoztassuk jobb agyféltekénket is.

Például nyelvtanulásnál a szokásos szótár-biflázásnál 3x olyan hatásos, ha a szavakat értelmes mondatokban tanuljuk meg, miközben mindent megpróbálunk magunk elé képzelni. Így mind a két agyféltekénk egyszerre dolgozik és 3x olyan gyorsan tanulunk meg egy nyelvet.

Szerelemben a számítógéppel:

Ha van olyan idősebb ismerősöd, akinek a számítógép rémisztően idegen, segíthetsz neki, hogy megtanulja, megértse és megszeresse.
Ennek az a módja, hogy szórakozásszerűen játszon vele, mielőtt túl sok elvont magyarázatot hallgatna meg róla. Csak ha már szerezett némi gyakorlatot, akkor használd a szakkifejezéseket arra, amit csinál, és ezeknek már lesz is értelme számára!

Máris tegyünk mindent szórakoztatóvá!

Képzeletben hajtogass papírból egy forgót! Ha kész, színezd ki és díszítsd fel! Most pedig képzeld el, hogy egy kétoldalas használati útmutató alapján kell összehajtogatnod egy ugyanilyen forgót!

A nyelvtan
Ha a beszéd egy elemét elnevezed valaminek, és a tényleges mondatbeli szövegösszefüggésen kívül próbálod meg leírni, csaknem lehetetlen a tanulóknak, hogy meglássák az összefüggést aközött, amit az imént leírtál, és aközött, amit évek óta használnak. Ez azért van így, mert az a természetes módja a tanulásnak, hogy előbb csinálunk valamit, és azután nevezzük meg azt, vagy egyidejűleg csináljuk és nevezzük meg, de a legritkább, hogy előbb megnevezzük, és azután csináljuk. Egy név, ami nem kapcsolható valamilyen cselekvéshez vagy tárgyhoz, olyan, mint a vigyorgás arc nélkül. Nincs semmi értelme! A tanárok viszont rendületlenül felírják a táblára azt a szót, hogy "Főnév", és azt mondják:
- Nos, gyerekek, a főnév: a létező és nem létező személyek, tárgyak, helyek és fogalmak megjelölésére szolgál.

A tanulásban először a legnehezebb dolgot:
Hadd mutassam be ezt a saját tanítási tapasztalatomból vett példával! Frederick súlyosan tanulásképtelen gyereknek volt elkönyvelve. Engem azért fogadtak mellé, hogy angol irodalomra tanítsam, de miután együtt dolgoztunk néhány hónapig, meglehetősen jó eredménnyel, hoztam neki egy algebra könyvet, és azt javasoltam, hogy fedezzük föl azt együtt. Frederick tizennégy éves volt, hallott már az algebráról, de nem tudott belőle semmit. A végén nyitottam föl a könyvet, és közöltem, hogy a legutolsó feladattal fogjuk kezdeni. És nekiláttam a feladat megoldásának, miközben ő figyelt. Gondosan megmagyaráztam neki minden lépést, amit csináltam, bemutatva az alkalmazott matematikai elvet is. Mindezt negyvenöt percet vett igénybe. Amikor befejeztem, tisztában voltam vele, hogy ő nem tudná megoldani a feladatot egyedül, de megértette általánosságban, amit csináltam. Ezután végiglapoztam a könyvet hátulról előre, rámutatva és emlékeztetve azokra az eljárásokra, amiket a példa megoldásához felhasználtunk. Ebből a szempontból a könyvnek mintegy 80%-a ismerős volt már a számára. Ezután megkérdeztem, van-e valamilyen kérdése?
- Van - válaszolta. - Miért gondolják az emberek, hogy az algebra bonyolult dolog?
Az egyik tanár, akinek én mondtam el ezt a sztorit egy évközben tartott továbbképzésen, beszámolt róla, hogy azonnal bevezette a módszert az osztályában a matematikatanításban. Egy hónappal korábban végeztek a tankönyvvel, holott a korábbi években általában be sem tudták azt fejezni. Mindez azt bizonyítja, mennyivel könnyebb valamit megérteni, ha először lehetővé teszed, hogy az feltárja gazdagságát és sokszínűségét. Ha meggyőződtél arról, hogy képes vagy követni és megérteni az összes különféle folyamatot, noha még nem tudnád megismételni vagy megjegyezni azokat, ez egyfajta otthonosság érzetét adja, és megkönnyíti, hogy el merd hinni, te is el tudod azt magas szinten sajátítani. Egy új dolog sokkal kényelmesebben közelíthető meg az elme számára, ha annak teljes terjedelmét látja, és tudja, hogy mi abban a legnehezebb feladat. Ha valamin elkezdesz dolgozni, a korai fázisban képes vagy egy csomó új információt viszonylag rövid idő alatt befogadni. Ezután már hajlamosabb leszel belegabalyodni a részletekbe. Ha az első rátekintés a tárgyra nagyobb összefüggésben történik, jobban átlátod az egészet, úgy rendelkezésre áll már egy szerkezet, s a részleteket van mihez viszonyítani, és azok így könnyebben a helyükre kerülnek.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------

A tanulást gyakran legjobb azzal kezdeni, hogy előszedegetjük azt, amit már tudunk a tárgyról.
Ha valamire meg akarlak tanítani, azzal segítek a legjobban, ha olyan tapasztalatokkal veszlek körül, amelyekből fölépülhet alakuló tudásod vagy képességed.
A folyamat magától folytatódik, ahogy további vezetést vagy visszajelzést kapsz tőlem. Ha eléggé jól teszem a dolgomat, az a benyomásod lesz, hogy az egészet te magad csináltad. Annál kevésbé leszek én a középpontban, minél kevésbé akarok én információkat adni és képességeket kifejleszteni, mit inkább katalizálni a benned zajló folyamatot. Így a célom, hogy segítselek téged, a tanulót, függetlenné válik tőlem, a tanártól.