A tévé és a videójátékok

A televízió kiemelkedő nevelési értéket képviselhetne nézői számára, ám műsora leggyakrabban közönséges vagy még annál is rosszabb. Hetente annyi információt sugároznak szét az éterbe, amennyi hozzávetőleg megfelel egy egyetemi képzés teljes ismeretanyagának.

A képernyő a tanulás három szükséges eleme közül csupán egyet kínál, az adatbevitelt, és kizárja a másik kettőt: a rendszerezett feldolgozást és a választ, aminek következtében valójában a néző szokásos intelligenciáját még csökkenti is.
Ha a hiányzó két komponens is rendelkezésre állna, akkor az eredmény jelentős fejlődés lehetne a tanulási képesség terén.
Ellentétben ezzel, a videojáték mindhárom összetevőt tartalmazza, csaknem ideális arányban. Így a videojátékok rövid időn belül szembeszökően növelhetik a készségeket.
Ami ezekből hiányzik: az a kultúrában való értelmes beilleszkedés és a kölcsönös emberi kapcsolatok tényezője.
A videojáték legértékesebb tulajdonsága, hogy közvetlenül visszajelzi a teljesítményt. Az iskolában a gyerekek napokig vagy hetekig várhatnak, míg megtudják, hogy sikerült-e a dolgozatuk, ám a videojátékban ez azonnal kiderül. Az azonnali visszajelzés jelenti a tanulás felgyorsításának és általában a tudás fejlesztésének legfontosabb tényezőjét.

Mihelyt kultúránk képes lesz arra, hogy a televíziót keresztezze a videojátékok szerkezetével, új és rendkívül hatásos oktatási eszköz fog megszületni. Akkor lehetővé válik az információk gyors befogadása és szintetizálása, majd pedig az azonnali visszajelzés. Bár még mindig nélkülözni leszünk kénytelenek a kölcsönös emberi kapcsolatok hatását, amely oly életbevágóan fontos mindenhol, otthon, az iskolában és az oktatási gyakorlat bármely területén. 
Ha majd a gépek nyújtják az információt a tanulóknak a gyors kiértékeléssel és visszajelzéssel együtt, akkor a tanárok szabaddá válnak az ismétlés és az unalom terhétől, s így közös gyakorlatokon és beszélgetéseken segíthetnek a diákoknak humanizálni a tanultakat. Ráadásul a tanárok élvezni fogják a munkájukat, és a jelenleginél jóval nagyobb lehetőségük lesz tanítványaikra mély benyomást tenni. Valójában az oktatás lehet a következő fél évszázad legnagyobb ütemben fejlődő iparága. Mert semmi sincs nagyobb hasznára az embereknek, mint az oktatás, persze abban az esetben, ha valóban használható tudást ad.

De a tévé előtt ülni rendszeresen, órákon keresztül, biza nem túl fényes. A televíziónéző ugyanis passzív szerepre van kárhoztatva. A tévéprogram nem tesz megkülönböztetést a fenséges és a nevetséges között. A nézőre bízza, hogy kiértékelje és a helyére tegye, amit látott. Ez aztán teljesen megzavarhatja az idejének nagy részét a tévé előtt töltő gyermeket, mivel nem tudja saját életéhez viszonyítani amit ott lát, a kapott információ nem gyökerezik saját tapasztalatában, és így nem is képes megfelelően értelmezni azt.
Mivel mindannyian éhezünk arra, hogy értelmezzük és alkalmazzuk mindazt, amit tanultunk, az ifjú tévénézőt saját passzivitása erős stresszben tartja. Azok a gyermekek, akik hosszú órákat töltenek a tévé előtt, hajlamosak egy meghatározatlan lelkiállapotba esni:
az élettel való elégedetlenség érzése ez, anélkül, hogy tudnák, mi okozza rossz hangulatukat. Súlyosbítja a helyzetet, hogy manapság a legtöbb család egyszerűen csak bámulja a képernyőt, és megszűnt a személyes érintkezés.


Legfrissebb bejegyzések:
2014-09-10
Kiállítás
 | részletek
Szept 19. Toronya utca 33. :) fél hét.... utána nem ám hazamenni, mert icakába nyúló buli van, a "Hóditás éjszakája" Vad leszel, vagy vadász? Minden facér J-artosnak kollektíve párt...
2013-10-28
Kiállított munkák
 | részletek
feltöltés alatt......
2013-10-28
Fotók
 | részletek
Ezek a fotók 2013.09.20-án készültek a Táborhegyi Népházban rendezett -Jobb agyféltekés rajztanfolyamtól Van Gogh-ig- kiállítás megnyitóján....
»» minden bejegyzés

Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.