„Tudta, hol a törülközője. Hirtelen csönd szállta meg a Földet. Ez talán még a zajnál is rosszabb volt. Kis ideig nem történt semmi. Az égen, valamennyi földi nemzet fölött, óriási hajók függtek. A természet megcsúfolása, hogy ott függtek mozdulatlanul, hatalmasan, súlyosan, rezzenetlenül az égen. Többen már attól sokkot kaptak, hogy megpróbálták felfogni, amit látnak.
A hajók kifejezetten úgy lógtak az égen, ahogy például a téglák sohasem. Még mindig nem történt semmi. Aztán egész halk sustorgás hallatszott, az ég egész világot betöltő, halk sustorgása. A világ összes hifikészüléke, összes rádiója, televíziója, kazettás magnója, a basszus hangszórók és a csipogók és a közepes hangsugárzók mind csöndesen bekapcsolták magukat.
Minden konzervdoboz, minden szemetesvödör, ablak, autó, borospohár, minden tábla rozsdás vaslemez akusztikailag tökéletes hangforrássá változott. Mielőtt a Föld megsemmisült volna, részesülhetett mindabban, ami a hang visszaadásának legmagasabb fejlettségét jelképezi. Ez volt a Földön valaha megépített legnagyobb hangosítóberendezés.
De nem koncert következett, se zene, se fanfár, csupán egyszerű üzenet.
- Földlakók, figyelem! - szólt egy hang.
A hangminőség csodálatos volt. Csodálatosan tökéletes kvadrofónia, oly alacsony torzítással, hogy a legerősebb ember is sírva fakad.
- Itt Prostatikus vogon Jeltz beszél, a Galaktikus Hiperűr Tervezési Tanácstól - folytatta a hang. - Amint azt nyilván önök is tudják, a Galaxis külső területeinek fejlesztését célzó tervek megkövetelik, hogy hiperűr-bekötőutat építsünk az önök Naprendszerén keresztül. Sajnálatos módon az önök bolygója egyike azoknak, melyek szanálásra kerülnek.
A folyamat két földi percnél valamivel kevesebbet vesz igénybe. Köszönöm a figyelmüket.
A hangosítóberendezés kikapcsolt. Döbbent, értetlen rettegés szállta meg a Föld figyelő népét. Az iszonyat végiggördült az összeverődött csoportokon, mintha mágnest mozgatnának az asztalra szórt acélsörét alatt. Ismét kitört a pánik, a menekülési kényszer, de nem volt hová menekülni. Ennek láttán a vogonok ismét bekapcsolták a hangosítóberendezést.
- Semmi értelme meglepődést tettetni. Valamennyi tervrajz és megsemmisítési utasítás ötven földi év óta megtekinthető a helyi tervezőhivatalban az Alfa Centaurin, úgyhogy bőven volt rá idejük, hogy hivatalos panaszt jelentsenek be. Semmi értelme, hogy ilyen későn kezdjék a felhajtást.
A hangosítóberendezés megint kikapcsolt.
A visszhang lassan dübörgött keresztül a földeken. A hatalmas hajók sietség nélkül, könnyedén elfordultak. Alsó részükön egy-egy zsilip tárult fel, sötéten ásító négyszög. Valakinek valahol eddig tartott, hogy üzembe helyezzen egy rádiót, kiválasszon egy hullámhosszt, és üzenetet küldjön a vagon hajóknak, szót emelve a bolygó érdekében. Senki se hallotta, hogy mit mondanak, csak a válasz hallatszott a hangosítóberendezésből :
- Mit akarnak azzal mondani, hogy sose voltak az Alfa Centaurin? Az isten szerelmére, emberiség, hiszen csak négy fényévre van! Sajnálom, de ha magukat ennyire sem érdeklik a helyi ügyek, az igazán a maguk baja!
- Megsemmisítő sugárzást bekapcsolni!
A zsilipeken keresztül fény özönlött a Földre.
- Nem is tudom - szólt a hangosítóberendezés -, rohadt egy apatikus bolygó.
Nem kár érte -  és kikapcsolt.
Szörnyű, hátborzongató csend támadt. Szörnyű, hátborzongató zaj támadt. Szörnyű, hátborzongató csend támadt. A vogon Építész Flotta elsuhant a csillagos, tintakék űrbe.”