A cikk Dr. Czeizel Endre: -Festők, gének, szégyenek - című könyvéből tartalmaz néhány idézetet egyik kedvenc festőmről. Czeizel a családfák elemzésével kutatja a kiemelkedő tehetségek genetikai okait.

….A kis Pablónak már a világra jötte is nagy eseménynek számított – persze akkor még csak a családon belül. Diego Ruiz nagyapának ugyanis már több mint 10 unokája született, de mind lány volt. S abban az időben Spanyolországban is igazából a fiúk számítottak értékesnek. Így az első fiúunokaként megszületett Pablót nemcsak édesanyja, hanem az egész család nagyon kényeztette. Ami rá is fért, mivel születése balul sikerült.
Az újszülött Pablo lilán és élettelenül (nem lélegzett, nem is sírt fel) jött a világra, éppen ezért az édesanyja szülését otthon levezető bába halva születettnek nyilvánította. A bába ezért csak az édesanya ellátásával, megvigasztalásával foglakozott. A szülésnél jelenlévő nagybácsi, Salvador Ruiz azonban – nem lehet tudni tudatosan, vagy véletlenül – szivarja füstjét az aléltan fekvő fiú arcába fújta, mire ő a macskanyávogáshoz hasonló hangokkal reagált. A bába ezt követően minden tudását latba vetve próbálta meg a mégiscsak élő fiú újszülöttet megmenteni – sikerrel.
A vajúdás alatti megpróbáltatások miatt Picasso agyában olyan oxigénhiány, esetleg agyvérzés alakulhatott ki, ami úgynevezett livid aszfixiát (légzési elégtelenséget) okozott, megmagyarázva lila bőrszínét és a légzés hiányát. Picasso születésének körülményei – az amúgy is nagyon babonás édesanyjának hatására – teszik érthetővé a festőművész később gyakran emlegetett fatalizmusát és babonás rigolyáit (például levágott körmét és haját nem volt szabad kidobni, hanem meg kellett őrizni).

Ezt a pasztellképet az anyjáról rajzolta 15 évesen.
Barcelona, 1896. 49,8x39cm

Picasso születésének baljós körülményei gyermekkorára is rányomták a bélyegét. Általános értelmi fejlődésben ugyanis visszamaradt, ennek megfelelően iskoláskorában képtelen volt megtanulni írni, olvasni meg számolni. Szülei, és a segítségül hívott magántanítók mindent megtettek „analfabetizmusának” orvoslására, de hiába. Ha akkor az alapfokú iskola kötelező lett volna Spanyolországban, a kis Picasso nem tudta volna az elemi általános osztályokat elvégezni, ezért bizonyosan áthelyezték volna a gyógypedagógiai tagozatba. Ugyanakkor már nagyon korán megnyilvánultak csodás rajzolási és színezési adottságai. Még beszélni sem tudott, de már feltűnően jól rajzolt. Éppen ezért rajztanár és képzőművész apja már óvodás korában hozzáfogott képzéséhez, igen nagy sikerrel. A Barcelónában lévő Picasso Múzeumban mutatják be gyermekkori rajzait és festményeit…..
….Mindezek ismeretében nem tekinthető atyai túlzásnak, hogy José Ruiz kijelentette a fiú kilencéves korában: Pablo már mindent tud, nincs mit tanítani neki. Picasso 14 évesen elköltözött szüleivel Barcelónába, ahol még abban az évben, 1895-ben kiállításon mutatták be egyik olajfestményét, az Elsőáldozót. ....     (más forrás szerint, mint ahonnan az idézet van, a képet 1896-ban festette)

Elsőáldozó
Olaj-vászon, 166x118cm.
A cikk mind a négy képét Barcelonában, a Picasso Múzeumban lehet megnézni.

Mindezek azonban életrajzának napos oldalát érzékeltetik, ezzel párhuzamosan azonban az értelmi fejlődésében tapasztalt ijesztő lemaradása súlyos aggodalomra adott okot a családban. Szerencsére édesapja 10 éves kora körül érdekes megoldást talált e fogyatékosságának javítására. Olyan tanítót vettek fel mellé, aki a betűket és a számokat a rajz elemeként sajátítatta el vele. Így azután mégiscsak megtanult írni és olvasni 10 éves kora után, de az ábécé betűinek a sorrendjét élete végéig képtelen volt megjegyezni. Osztani és szorozni sem tudott. Mindezek miatt középiskolai tanulmányai alatt is igen gyengén teljesített, ezért egész életében utálta az iskolát. Picasso tehát tizenéves kora előtt értelmi fogyatékos volt, mivel – mint később az orvosi vizsgálatok igazolták – a bal agyféltekéjének bizonyos része a születés során károsodott……

…..A középiskolában bukdácsoló Picassót 16 éves korában vették fel a barcelónai Művészeti Akadémiára, még pedig nagyon sikeres felvételi vizsgája alapján azonnal a felső osztályba….
…..Picasso családi környezete is optimálisnak tűnt. Édesanyja féltő gondoskodása és nagyravágyása (Picasso gyakorta idézte édesanyja mondását: „Ha beállsz katonának, tábornok lenne belőled, ha szerzetesnek mész, a végén te lennél a pápa”), édesapja szakértelme pedig sokat jelenthetett kivételes képzőművészi adottságainak valóra váltásában. Így lett belőle a festészet pápája.

José Ruiz Blasco, a művész apjának portréja
Barcelona 1896. Vízfesték, 18x11,8cm

Édesapja szakértő szeme azonnal felismerte kivételes rajzolási és színezési adottságait, amit azután korán és szakszerűen maximálisan kifejlesztett. Fia kilencéves volt, amikor belátta, hogy már akkor túlnőtte az ő közepes talentumát….
….Picasso élete és későbbi teljesítménye kiváló példa annak érzékeltetésére, hogy a gyermekekben az általános értelmességet meghatározó adottságok és bizonyos speciális szellemi adottságok mennyire függetlenek lehetnek egymástól. Picasso születéskori agysérülése miatt lényegében értelmi fogyatékos lett, mégis speciális képzőművészi adottságai korán a maguk teljességében megnyilvánultak. S ennek fejlesztése, majd csúcsra járatása nagyban segítette általános értelmi képességének a fejlődését is.
Bizonyos részfeladatok megoldására (például a számolásban az osztásra és a szorzásra) sohasem vált képessé, mégis felnőttkorában még irodalmi műveket is írt. Persze ezek megjelenését nem annyira minőségük, hanem inkább szerzőjük neve tette lehetővé. 

Benedetta Canals portréja
Párizs, 1905 ősze
olaj-vászon, 88x68cm

A picassói tehetség/talentum modell legfontosabb tanulsága éppen az, hogy ha a gyermeknek egy bizonyos speciális tehetségszférában kivételesek az adottságai, érdemes ennek fejlesztése érdekében mindent megtenni. E képesség későbbi agyi kisugárzása ugyanis jótékonyan befolyásolhatja az összes többi adottságot, vagyis egy speciális szellemi adottság kiválósága „felemelheti” az egész embert. Bennem felmerült az a kérdés is, hogyha egy Picasso nagyságrendű géniuszpalánta születne ma Magyarországon ilyen fokú agyi károsodással, és emiatt bekerülne az értelmi fogyatékosok szakintézményeibe, lenne-e esélye kivételes képzőművészeti adottságainak valóra váltására? A másik eretnek gondolatom szerint Picassónak talán jót is tett agyi károsodása. Ez ugyanis a bal agyféltekében történt, ezért a jobb agyféltekében székelő kreativitási központja jobban szárnyalhatott, mivel nem érvényesült a bal agyfélteke dominanciája a szokásos mértékben…..

És még egy érdekes idézet a könyvből:
….A fejlődési zavarok további 20%-áért a mintegy 25 közepes gyakoriságú rendellenesség a felelős. A maradék kis hányad nagyszámú, de igen ritka torzképződményre vezethető vissza, ilyeneket még a szakemberek is csak ritkán látnak életükben.

Picasso képein azonban ezeket is felfedezni véltem, itt csupán egy – elég ijesztő – példát mutatok be e megfigyelésem érzékeltetésére. Nem tudom eldönteni, hogy Picasso láthatott-e ilyen súlyos fejlődési zavarral világra jöttet, vagy az ő kreatív agya képes volt valós torzulások „kitalálására” is?.....

Picasso szavaival zárom a cikket:
Maga Picasso a következőképpen fogalmazta meg Francoise Gilot-nak ars poeticáját: „Mindenkiben egyforma energiamennyiség rejlik. Az átlagember elvesztegeti a magáét tucatnyi apróságra. Én egyetlen dologra irányítom: a festményeimre, és minden egyebet föláldozok ennek: téged és mindenkit, önmagamat is.”