Húsevés
A fehérje az ételek valamennyi alkotóeleme közül a legösszetettebb,
beépítése és fölhasználása a legbonyolultabb. Testünk számára a
legkönnyebben lebontható táplálék a gyümölcs; a mérce túlsó végén,
mint legnehezebben lebonthatóként a fehérje áll.
A fehérjeszükségletünk napi ötvenhat gramm, de ez már olyan
biztonsági ráhagyással van, amely csaknem megkétszerezi a tényleges
szükségletet!
Általános vélemény szerint a hús a fehérje eszményi forrása. Az
egyik legfőbb érv mellette az, hogy az állati fehérje sokkal jobban
hasonlít az emberi testben föllehető fehérjékhez, mint a
növényi.
Kell a hús, kell az, hogy jó erőben legyünk! Jó kis húsleves,
erőleves’!
De nézzük csak meg jobban ezt a dolgot!
Ha tényleg számba akarjuk venni a világ legerősebb állatait,
amelyeket évszázadok óta fölhasználnak hatalmas erejükért,
kitartásukért, melyek lennének azok? Elefánt, ökör, ló, öszvér,
teve, bivaly. Mit esznek? Leveles dolgokat, füvet, gyümölcsöt.
Az ezüsthátú gorilla élettani fölépítése sokban emlékeztet az
emberre. És hihetetlenűl erős. Bár tömege nagyjából háromszorosa
egy emberének, ereje mégis vagy harmincszor annyi van, mint nekünk!
Egy ilyen ezüsthátú diszkoszként tudna áthajítani az út túlsó
oldalára egy akármilyen súlyú embert is.
És mit eszik az ezüsthátú?
Gyümölcsöt, meg más növényfélét. Mit gondolnak ezután az erő
érdekében folytatott húsevés szükségességéről?
És most jön egy lényeges tény:
a test fehérjéi nem
fehérje elfogyasztása által épültek be a helyükre. Igen,
hihetetlen, de így van. A fehérje a táplálékban levő aminosavakból
épül föl.
Eredeti állapotában lévő fehérjét
a szervezet nem tud beépíteni, vagy hasznosítani. Ahhoz a fehérjét
előbb meg kell emészteni, szét kell választani összetevő
aminosavjaira.
Testünk csak ezután tud saját
szükségletére fehérjét összeállítani ezekből az aminosavakból.
Tehát az aminosavak a
lényeges építőelemek.
A növények képesek aminosavak
előállítására levegőből, földből, vízből, de az állatok, és velük
az ember is, növényi fehérjétől függenek, vagy közvetlenül,
növények elfogyasztása által, vagy közvetve, olyan állat
elfogyasztása útján, amely növényt evett.
Ezért van, hogy - kényszerhelyzet kivételével - a ragadozó állatok
általában nem fogyasztanak ragadozókat. Ösztönösen olyan állatokkal
táplálkoznak, amelyek növényeken élnek.
Huszonhárom különböző aminosav létezik.
Valamennyiük esszenciális, alapvető fontosságú, nélkülözhetetlen,
különben nem lenne. A dolog úgy áll, hogy ebből tizenöt
előállítására képes az emberi szervezet is, de nyolcnak az
elfogyasztott táplálékból kell származnia, így esszenciálisnak csak
ezt a nyolcat nevezik.
Aki rendszeresen fogyaszt gyümölcsöt,
zöldséget, diófélét, hajtást, magfélét, az hozzájut az összes
aminosavhoz, amely a teste számára szükséges a fehérjék
fölépítéséhez, hasonlóan a többi emlőshöz, amelyek elég jól
elvannak húsevés nélkül is.
Figyelemre méltó, hogy a növények
világában föllehető és hasznosítható aminosav-tartalom sokkal
nagyobb, mint ami a húsételekben található meg.
Albert Einstein szavaival szólva:
"Az a véleményem, hogy a vegetáriánus életmód csupán az emberi
vérmérsékletre gyakorolt fizikai befolyása által előnyösen hatna az
emberiség nagy részére."
Na
és vajon az ember hús fogyasztására teremtődött-e? A hozzáférhető
bizonyítékok azt mutatják, hogy sem táplálkozástanilag, sem
élettanilag, sem lélektanilag nem indokolt, hogy az ember húsevő
legyen.
Az ételek legfontosabb jellemzője
kétségtelenül a fűtőérték, azé az üzemanyagé, amely a test számára
felhasználható energiát ad. Húsételek nem szolgálnak üzemanyaggal,
nem adnak energiát.
A test üzemanyaga szénhidrátokból áll. A
hús gyakorlatilag nem tartalmaz szénhidrátot. Más szóval nincs
fűtőértéke.
Zsírok adhatnak ugyan energiát, de hosszas, rossz hatásfokú
emésztésen kell átesniük, és csak akkor alakulnak át hajtóanyaggá,
ha a test szénhidráttartalékai már kimerültek.
Ha túl sok szénhidrátot eszünk, a többletet testünk zsírrá
alakítja, és úgy tárolja.
Másik szempont az étel
rosttartalma.
Az egészségvédelem minden területe hangsúlyozza a rostok
fontosságát az étrendben. Egyebek
között a rostok segítségével
előzhetjük meg a székrekedést, vagy az aranyeret.
A húsnak gyakorlatilag semmi rosttartalma
nincs. Húsfehérjét magunkhoz véve a fehérjeláncot szét kell
bontani, s újra össze kell állítani, emberi fehérjévé.
Az aminosavak meglehetősen kényesek. A
főzés hője nagy részüket kicsapja, tönkreteszi, tehát ezeket az
aminosavakat a szervezet nem tudja hasznosítani. A hús ráadásul
igencsak telítve van zsírokkal.
Nem az energiaként fölhasználható
fajtájúakkal, hanem olyanokkal, amik szívbénuláshoz vezethetnek!
Tápértéke tehát - minden ellenkező hírveréssel szemben - vajmi
kevés van a húsnak.
Ezek után vessünk egy pillantást a húsevés
élettani vonatkozásaira.
A ragadozók fogai hosszúak, élesek, hegyesek - és valamennyi foguk
ilyen!
Nekünk zápfogaink vannak a táplálék földarabolására és
megőrlésére.
A ragadozók állkapcsa csakis föl-le képes mozogni, tépéshez és
harapáshoz.
A miénk az őrléshez oldalirányban is.
A húsevők nyála savas, és állati fehérje lebontására van beállítva;
hiányzik belőle a ptialin, amely a keményítő lebontására
szolgálóvegyület.
A mi nyálunk lúgos kémhatású, és ptialint is tartalmaz a keményítő
emésztéséhez.
A ragadozó gyomra egyszerű kerek zsák, amely tízszer annyi sósavat
választ ki, mint a húst nem evőké.
A mi gyomrunk hosszúkás, összetett alakú, kürtösen csavart
patkóbéllel, nyombéllel.
A húsevők bele törzsük hosszának nagyjából háromszorosa, a tápanyag
gyors eltávolítására tervezve, mivel az hamar romlásnak
indulna.
A mi beleink hossza a törzsmagasság tizenkétszerese, arra
teremtődve, hogy magában tartsa a táplálékot, amíg valamennyi
tápanyag föl nem szívódott.
A ragadozók mája tíz-tizenötször több húgysavat képes
hatástalanítani, mint a húst nem fogyasztóké.
A mi májunk nagyon csekély mennyiségű húgysavat képes csak
semlegesíteni. A húgysav rendkívül veszélyes, mérgező kivonat, ami
komoly pusztítást tud véghezvinni a testben. A húsevőkkel - és a
legtöbb mindenevővel - szemben az ember nem rendelkezik uricas nevű
enzimmel a húgysav lebontásához.
A ragadozók nem izzadnak, a bőrükön ehhez nincsenek nyílások,
pórusok.
Nekünk vannak pórusaink, mi izzadunk a bőrön keresztül.
Egy ragadozó vizelete savas.
A miénk lúgos kémhatású.
A ragadozók nyelve érdes.
A miénk sima.
A mi kezünk tökéletesen alkalmas arra, hogy fákról gyümölcsöt
szedjünk vele, s nem arra termett, hogy zsigereket tépjen ki holt
állatok teteméből, mint a húsevők mancsa.
Az emberi testnek nincs egyetlen
anatómiai jellegzetessége sem, amely azt mutatná, hogy a
húsfogyasztáshoz szükséges tépésre, szakításra, szaggatásra
szolgálna. Végül mi, emberek lélektanilag sem vagyunk húsevésre
beállítva.
Kíváncsi lennék, mennyivel több
vegetáriánus lenne, hogyha mindenkinek, aki egy szelet bélszínre
vágyik, ahhoz ki kéne mennie a mezőre, agyonütni egy védtelen
tinót, hasát fölnyitni, és a véres zsigereken keresztül áthatolva
kéne kivágni egy szeletet a kívánt húsból.
Gyerekekkel végzett próba
az
igazi. Tegyünk a járókába egy kisgyerek mellé egy nyulat,
meg egy almát. Ha a gyerek majszolgatva a nyuszit eszi meg és az
almával kezd el játszani, és nem fordítva, hát hajlandó vagyok
akárkinek egy új kocsit venni.
Ha valaki mégis eltökélte magát,
hogy folytatja a húsevést, (bár a vegetáriánus étrenddel
megelőzhető a szívbetegségek 90, 97 százaléka." Nem rossz arány!)
annak szeretnék két
egyszerű tanáccsal
szolgálni a káros hatások csökkentésére:
1. Jó helyről szerezzük
be a húst.
A leölésre szánt állatoknak adagolt vegyszerek egyike-másika
veszélyes.
Lehet bennük penicillin, tetraciklon,
cézium 137-tel fertőzött szennyvíz-iszap galacsin, radioaktív
sugárzó hulladék, hizlalószerek, meg temérdek más vegyület és
antibiotikum az "elsőrangú minőség" biztosítására az állat
eladásakor.
Nem említve az olyan vegyi kezelést,
amelyeknek egyes húsokat szokásszerűen alávetnek, amikor
nátriumszulfátos, glaubersós oldatba merítik, hogy csökkentsék a
romlott szagot, és inkább szép piros legyen a halott hús szürkés
színe helyett.
Még cementpor is előfordulhat! Úgy bizony!
A Nutrition Health (egészséges táplálkozás) számolt be 1981-ben
arról, hogy néhány középnyugati gazda mázsaszám etetett cementport
a marháival, hogy fölhozzák a vágósúlyukat.
Értesülve erről az átverésről, egy fogyasztói
érdekvédelmi csoport panaszt tett a megfelelő hatóságnál, kérve,
hogy vessenek véget a dolognak. Az ügy kivizsgálása után a hatóság
álláspontja szerint semmi jele sincs annak, hogy némi elfogyasztott
cementpor káros következménnyel lenne az emberre, ezért nyugodtan
lehet folytatni ezt a gyakorlatot, egészen addig, amíg valamelyik
káros hatás be nem bizonyosodik.
2. Próbáljunk meg
naponta legfeljebb egyszer enni húst.
Ha egy nap többször is fogyasztunk húst, akkor az emésztésre
fordított rengeteg energia miatt nem marad elég, más fontos testi
működések számára, mint például a kiválasztás céljára.
És legyen néhány olyan nap is, amikor egyáltalán semmi húst sem
eszünk.
Na most jön az, hogy de akik nehéz fizikai munkát végeznek, meg
a sportolók…
Hát nekik is ugyanannyi fehérjére van szükségük, mint azoknak,
akik nem sportolnak.
A fehérje ugyanis nem növeli az erőt.
Valójában gyakran többletenergiát fogyaszt a fölöslegben levő
fehérje emésztése és beépítése. Ha fokozottabb testi tevékenység
várható, akkor a többlet hajtóanyag megszerzéséhez csak a szénhidrátbevitelt kell
növelni. Üzemanyag-hatékonyság szempontjából a fehérjék
csapnivalóak, és sem közvetlenül, sem hathatósan nem növelik az
izomtevékenységet.
A fehérje nem termel energiát, föléli azt!
Az oroszlán, amely csak húst eszik, naponta húsz órát alszik.
Az orángután, amely kizárólag növényeken él, hat órát.
Valójában nem a magas
fehérjetartalmú ételeket kell szeressük. Jó minőségű aminosavakra
van szükség, hogy előállítsuk belőlük a részünkre szükséges
fehérjéket. Ha nem tudnátok, milyen növényekben lehet ezeket
megtalálni, szívesen felsorolom majd őket. De csak legközelebb,
mert ez így is bazi hosszú lett… szerintem már rég
kiléptetek innen, és ezt csak magamnak írom.. mármint ezt a kis
cukiságot itt a végén:
Egy norvég tudós, dr. Carl
Lumholtz beható tanulmányokat folytatott az antropofágia, azaz a
kannibalizmus (az emberevés) témakörében.
Kimutatta, hogy egyes ausztrál
bennszülött törzsek nem szívesen fogyasztották a fehér ember húsát,
mert sós, és hányingert lehet tőle kapni.
De az ázsiaiakat és a többi, helyi
törzsekből származókat alkalmasnak tarották bekajálni, mert azok
étele főleg zöldségfélékből állt.
A tanulságot vonjátok le bátran és okosan.
És egy Feldmár idézet a végére:
"Hogyha engem egy oroszlán megeszik, akkor én meghalok és újraszületek.
Csak egyféleképpen lehet oroszlánná válni, azt úgy kell csinálni, hogy
az ember megeteti magával az oroszlánt. Érthető, hogy az a tehén, aminek
a hullájából mi étkezünk, abból mi leszünk. Tehát így lesz tehénből
ember. A vegetáriánusok nem segítenek a teheneknek emberré válni.
(nevetés) Kegyetlenek. (nevetés)"
(A születés és halál stációi című előadásból)