Húsevés

A fehérje az ételek valamennyi alkotóeleme közül a legösszetettebb, beépítése és fölhasználása a legbonyolultabb. Testünk számára a legkönnyebben lebontható táplálék a gyümölcs; a mérce túlsó végén, mint legnehezebben lebonthatóként a fehérje áll.

A fehérjeszükségletünk napi ötvenhat gramm, de ez már olyan biztonsági ráhagyással van, amely csaknem megkétszerezi a tényleges szükségletet!

Általános vélemény szerint a hús a fehérje eszményi forrása. Az egyik legfőbb érv mellette az, hogy az állati fehérje sokkal jobban hasonlít az emberi testben föllehető fehérjékhez, mint a növényi.
Kell a hús, kell az, hogy jó erőben legyünk! Jó kis húsleves, erőleves’!
De nézzük csak meg jobban ezt a dolgot!

Ha tényleg számba akarjuk venni a világ legerősebb állatait, amelyeket évszázadok óta fölhasználnak hatalmas erejükért, kitartásukért, melyek lennének azok? Elefánt, ökör, ló, öszvér, teve, bivaly. Mit esznek? Leveles dolgokat, füvet, gyümölcsöt.

Az ezüsthátú gorilla élettani fölépítése sokban emlékeztet az emberre. És hihetetlenűl erős. Bár tömege nagyjából háromszorosa egy emberének, ereje mégis vagy harmincszor annyi van, mint nekünk! Egy ilyen ezüsthátú diszkoszként tudna áthajítani az út túlsó oldalára egy akármilyen súlyú embert is.
És mit eszik az ezüsthátú?
Gyümölcsöt, meg más növényfélét. Mit gondolnak ezután az erő érdekében folytatott húsevés szükségességéről?

És most jön egy lényeges tény:
a test fehérjéi nem fehérje elfogyasztása által épültek be a helyükre. Igen, hihetetlen, de így van. A fehérje a táplálékban levő aminosavakból épül föl.

Eredeti állapotában lévő fehérjét a szervezet nem tud beépíteni, vagy hasznosítani. Ahhoz a fehérjét előbb meg kell emészteni, szét kell választani összetevő aminosavjaira.
Testünk csak ezután tud saját szükségletére fehérjét összeállítani ezekből az aminosavakból. Tehát az aminosavak a lényeges építőelemek.
A növények képesek aminosavak előállítására levegőből, földből, vízből, de az állatok, és velük az ember is, növényi fehérjétől függenek, vagy közvetlenül, növények elfogyasztása által, vagy közvetve, olyan állat elfogyasztása útján, amely növényt evett.
Ezért van, hogy - kényszerhelyzet kivételével - a ragadozó állatok általában nem fogyasztanak ragadozókat. Ösztönösen olyan állatokkal táplálkoznak, amelyek növényeken élnek.

Huszonhárom különböző aminosav létezik. Valamennyiük esszenciális, alapvető fontosságú, nélkülözhetetlen, különben nem lenne. A dolog úgy áll, hogy ebből tizenöt előállítására képes az emberi szervezet is, de nyolcnak az elfogyasztott táplálékból kell származnia, így esszenciálisnak csak ezt a nyolcat nevezik.
Aki rendszeresen fogyaszt gyümölcsöt, zöldséget, diófélét, hajtást, magfélét, az hozzájut az összes aminosavhoz, amely a teste számára szükséges a fehérjék fölépítéséhez, hasonlóan a többi emlőshöz, amelyek elég jól elvannak húsevés nélkül is.

Figyelemre méltó, hogy a növények világában föllehető és hasznosítható aminosav-tartalom sokkal nagyobb, mint ami a húsételekben található meg.

Albert Einstein szavaival szólva:
"Az a véleményem, hogy a vegetáriánus életmód csupán az emberi vérmérsékletre gyakorolt fizikai befolyása által előnyösen hatna az emberiség nagy részére."

Na és vajon az ember hús fogyasztására teremtődött-e? A hozzáférhető bizonyítékok azt mutatják, hogy sem táplálkozástanilag, sem élettanilag, sem lélektanilag nem indokolt, hogy az ember húsevő legyen.
Az ételek legfontosabb jellemzője kétségtelenül a fűtőérték, azé az üzemanyagé, amely a test számára felhasználható energiát ad. Húsételek nem szolgálnak üzemanyaggal, nem adnak energiát.
A test üzemanyaga szénhidrátokból áll. A hús gyakorlatilag nem tartalmaz szénhidrátot. Más szóval nincs fűtőértéke.
Zsírok adhatnak ugyan energiát, de hosszas, rossz hatásfokú emésztésen kell átesniük, és csak akkor alakulnak át hajtóanyaggá, ha a test szénhidráttartalékai már kimerültek.
Ha túl sok szénhidrátot eszünk, a többletet testünk zsírrá alakítja, és úgy tárolja.

Másik szempont az étel rosttartalma.
Az egészségvédelem minden területe hangsúlyozza a rostok fontosságát az étrendben. Egyebek között a rostok segítségével előzhetjük meg a székrekedést, vagy az aranyeret.
A húsnak gyakorlatilag semmi rosttartalma nincs. Húsfehérjét magunkhoz véve a fehérjeláncot szét kell bontani, s újra össze kell állítani, emberi fehérjévé.
Az aminosavak meglehetősen kényesek. A főzés hője nagy részüket kicsapja, tönkreteszi, tehát ezeket az aminosavakat a szervezet nem tudja hasznosítani. A hús ráadásul igencsak telítve van zsírokkal.
Nem az energiaként fölhasználható fajtájúakkal, hanem olyanokkal, amik szívbénuláshoz vezethetnek! Tápértéke tehát - minden ellenkező hírveréssel szemben - vajmi kevés van a húsnak.
Ezek után vessünk egy pillantást a húsevés élettani vonatkozásaira.

A ragadozók fogai hosszúak, élesek, hegyesek - és valamennyi foguk ilyen!
Nekünk zápfogaink vannak a táplálék földarabolására és megőrlésére.

A ragadozók állkapcsa csakis föl-le képes mozogni, tépéshez és harapáshoz.
A miénk az őrléshez oldalirányban is.

A húsevők nyála savas, és állati fehérje lebontására van beállítva; hiányzik belőle a ptialin, amely a keményítő lebontására szolgálóvegyület.
A mi nyálunk lúgos kémhatású, és ptialint is tartalmaz a keményítő emésztéséhez.

A ragadozó gyomra egyszerű kerek zsák, amely tízszer annyi sósavat választ ki, mint a húst nem evőké.
A mi gyomrunk hosszúkás, összetett alakú, kürtösen csavart patkóbéllel, nyombéllel.

A húsevők bele törzsük hosszának nagyjából háromszorosa, a tápanyag gyors eltávolítására tervezve, mivel az hamar romlásnak indulna.
A mi beleink hossza a törzsmagasság tizenkétszerese, arra teremtődve, hogy magában tartsa a táplálékot, amíg valamennyi tápanyag föl nem szívódott.

A ragadozók mája tíz-tizenötször több húgysavat képes hatástalanítani, mint a húst nem fogyasztóké.
A mi májunk nagyon csekély mennyiségű húgysavat képes csak semlegesíteni. A húgysav rendkívül veszélyes, mérgező kivonat, ami komoly pusztítást tud véghezvinni a testben. A húsevőkkel - és a legtöbb mindenevővel - szemben az ember nem rendelkezik uricas nevű enzimmel a húgysav lebontásához.

A ragadozók nem izzadnak, a bőrükön ehhez nincsenek nyílások, pórusok.
Nekünk vannak pórusaink, mi izzadunk a bőrön keresztül.

Egy ragadozó vizelete savas.
A miénk lúgos kémhatású.

A ragadozók nyelve érdes.
A miénk sima.

A mi kezünk tökéletesen alkalmas arra, hogy fákról gyümölcsöt szedjünk vele, s nem arra termett, hogy zsigereket tépjen ki holt állatok teteméből, mint a húsevők mancsa.

Az emberi testnek nincs egyetlen anatómiai jellegzetessége sem, amely azt mutatná, hogy a húsfogyasztáshoz szükséges tépésre, szakításra, szaggatásra szolgálna. Végül mi, emberek lélektanilag sem vagyunk húsevésre beállítva.
Kíváncsi lennék, mennyivel több vegetáriánus lenne, hogyha mindenkinek, aki egy szelet bélszínre vágyik, ahhoz ki kéne mennie a mezőre, agyonütni egy védtelen tinót, hasát fölnyitni, és a véres zsigereken keresztül áthatolva kéne kivágni egy szeletet a kívánt húsból.   

Gyerekekkel végzett próba az igazi. Tegyünk a járókába egy kisgyerek mellé egy nyulat, meg egy almát. Ha a gyerek majszolgatva a nyuszit eszi meg és az almával kezd el játszani, és nem fordítva, hát hajlandó vagyok akárkinek egy új kocsit venni.

Ha valaki mégis eltökélte magát, hogy folytatja a húsevést, (bár a vegetáriánus étrenddel megelőzhető a szívbetegségek 90, 97 százaléka." Nem rossz arány!) annak szeretnék két egyszerű tanáccsal szolgálni a káros hatások csökkentésére:

1. Jó helyről szerezzük be a húst.
A leölésre szánt állatoknak adagolt vegyszerek egyike-másika veszélyes.
Lehet bennük penicillin, tetraciklon, cézium 137-tel fertőzött szennyvíz-iszap galacsin, radioaktív sugárzó hulladék, hizlalószerek, meg temérdek más vegyület és antibiotikum az "elsőrangú minőség" biztosítására az állat eladásakor.
Nem említve az olyan vegyi kezelést, amelyeknek egyes húsokat szokásszerűen alávetnek, amikor nátriumszulfátos, glaubersós oldatba merítik, hogy csökkentsék a romlott szagot, és inkább szép piros legyen a halott hús szürkés színe helyett.
Még cementpor is előfordulhat! Úgy bizony! A Nutrition Health (egészséges táplálkozás) számolt be 1981-ben arról, hogy néhány középnyugati gazda mázsaszám etetett cementport a marháival, hogy fölhozzák a vágósúlyukat.
Értesülve erről az átverésről, egy fogyasztói érdekvédelmi csoport panaszt tett a megfelelő hatóságnál, kérve, hogy vessenek véget a dolognak. Az ügy kivizsgálása után a hatóság álláspontja szerint semmi jele sincs annak, hogy némi elfogyasztott cementpor káros következménnyel lenne az emberre, ezért nyugodtan lehet folytatni ezt a gyakorlatot, egészen addig, amíg valamelyik káros hatás be nem bizonyosodik.

2. Próbáljunk meg naponta legfeljebb egyszer enni húst.
Ha egy nap többször is fogyasztunk húst, akkor az emésztésre fordított rengeteg energia miatt nem marad elég, más fontos testi működések számára, mint például a kiválasztás céljára.
És legyen néhány olyan nap is, amikor egyáltalán semmi húst sem eszünk.

Na most jön az, hogy de akik nehéz fizikai munkát végeznek, meg a sportolók…

Hát nekik is ugyanannyi fehérjére van szükségük, mint azoknak, akik nem sportolnak.
A fehérje ugyanis nem növeli az erőt.
Valójában gyakran többletenergiát fogyaszt a fölöslegben levő fehérje emésztése és beépítése. Ha fokozottabb testi tevékenység várható, akkor a többlet hajtóanyag megszerzéséhez csak a szénhidrátbevitelt kell növelni. Üzemanyag-hatékonyság szempontjából a fehérjék csapnivalóak, és sem közvetlenül, sem hathatósan nem növelik az izomtevékenységet.
A fehérje nem termel energiát, föléli azt!
Az oroszlán, amely csak húst eszik, naponta húsz órát alszik.
Az orángután, amely kizárólag növényeken él, hat órát.

Valójában nem a magas fehérjetartalmú ételeket kell szeressük. Jó minőségű aminosavakra van szükség, hogy előállítsuk belőlük a részünkre szükséges fehérjéket. Ha nem tudnátok, milyen növényekben lehet ezeket megtalálni, szívesen felsorolom majd őket. De csak legközelebb, mert ez így is bazi hosszú lett… szerintem már rég kiléptetek innen, és ezt csak magamnak írom.. mármint ezt a kis cukiságot itt a végén:

Egy norvég tudós, dr. Carl Lumholtz beható tanulmányokat folytatott az antropofágia, azaz a kannibalizmus (az emberevés) témakörében.
Kimutatta, hogy egyes ausztrál bennszülött törzsek nem szívesen fogyasztották a fehér ember húsát, mert sós, és hányingert lehet tőle kapni.
De az ázsiaiakat és a többi, helyi törzsekből származókat alkalmasnak tarották bekajálni, mert azok étele főleg zöldségfélékből állt.
A tanulságot vonjátok le bátran és okosan.

És egy Feldmár idézet a végére:
"Hogyha engem egy oroszlán megeszik, akkor én meghalok és újraszületek. Csak egyféleképpen lehet oroszlánná válni, azt úgy kell csinálni, hogy az ember megeteti magával az oroszlánt. Érthető, hogy az a tehén, aminek a hullájából mi étkezünk, abból mi leszünk. Tehát így lesz tehénből ember. A vegetáriánusok nem segítenek a teheneknek emberré válni. (nevetés) Kegyetlenek. (nevetés)"

(A születés és halál stációi című előadásból)

 


Legfrissebb bejegyzések:
2014-09-10
Kiállítás
 | részletek
Szept 19. Toronya utca 33. :) fél hét.... utána nem ám hazamenni, mert icakába nyúló buli van, a "Hóditás éjszakája" Vad leszel, vagy vadász? Minden facér J-artosnak kollektíve párt...
2013-10-28
Kiállított munkák
 | részletek
feltöltés alatt......
2013-10-28
Fotók
 | részletek
Ezek a fotók 2013.09.20-án készültek a Táborhegyi Népházban rendezett -Jobb agyféltekés rajztanfolyamtól Van Gogh-ig- kiállítás megnyitóján....
»» minden bejegyzés

Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.