A kozmosz energiája
Létezik egy energia, egyfajta mindent átható erőteljes energiarendszer, ami
nélkül a fizikai test önmagában nem létezhet és ami támogatja az
életfolyamatokat. Ez az élet’energia folytonos, állandó, meg nem szűnő
mozgásban, rezgésben, áramlásban van, s az egész univerzumban mindenhol
megtalálható. Az ember a nadikon, (ér, csatorna, folyam) és a csakrákon keresztül a szervezet
számára életenergiát vesz fel a környezetéből, a kozmoszból, azután rezgésekké
alakítja át, ami a fizikai és az energiatestek működéséhez, fenntartásához
elengedhetetlenül szükséges.
Ha valaki megtanul bánni ezekkel az energiákkal, akkor harmóniát hoz létre
a fizikai és tudati szintek között.
Életfolyamatokat támogat, valamennyi – fizikai, pszichikai, spirituális – síkon
hat.
Támogatja a személyiség fejlődésének folyamatát.
Pozitívan befolyásolja a
gyógyulási folyamatokat, enyhíti a fájdalmat, segít a negatív érzelmek legyőzésében.
Megkönnyíti a nehéz fizikai és pszichikai megterhelés leküzdését, segíti a
tanulást. Előnyösen befolyásolja az emberekhez való viszonyulásunkat, komoly
szerepe van a kapcsolatok építésében, ápolásában. Serkenti a kreativitást,
növeli a teljesítő-képességet. Elősegíti az önmegismerést, támogatja a könnyebb
beilleszkedést.
Általában az energiákkal, kézrátéttel gyógyító irányzatok, mind tartalmaznak
valamiféle hangolási, avatási szertartást, ami után már egy finomabb
energiarendszeren keresztül képes az ember kapcsolatba lépni azokkal az
erőkkel, amelyek a környezetében, a világegyetemben jelen vannak.
----------------------------------------------------------------------------------
Az ilyen energiákkal kapcsolatos, egyik legmeghökkentőbb
élményem, ami világosan bebizonyította, hogy milyen keveset tudok a világ
működéséről, azt Bodolai Évának köszönhetem.
Első találkozásunkat mesélem el.
Gerinc problémák miatt már hetek óta kb. öt percnél hosszabb ideig nem tudtam
felkelni az ágyból, ráadásul akaratom ellenére, teljesen automatikusan rám jött
a sírás. Nagyon fura volt, hogy minden kiváltó érzelem nélkül csak csodálkozva,
felháborodottan figyelhettem, hogy nahát, sírok! Hogy ez csak pszichésen ment,
vagy pluszban valami fizikai oka is volt-e, fogalmam sincs, nem jártam utána,
örülök, hogy elmúlt. Na ezekre rá még lázas is voltam már napok óta, ami nálam
nagy szó.
Hát ilyen fényes állapotban, szállított le az ex Szolnokra, mondván
mindent megpróbálunk, van ott az Éva, aki valami prána-nadihoz hasonló öngyógyítást tanít, és
gyógyít, masszíroz is.
Persze az első ülést eldöntve, fekve utaztam, útközben
még be kellett vennem egy lázcsillapítót. Ex megéhezett, és megálltunk egy
helyen enni, gondoltam egy kedvenc halászlét már csak bevágok én is valahogy…
hát nem sikerült.. Ki kellett mennem a kocsiba lefeküdni, mikor jobban lettem,
megint bementem, mert persze nem hagytam, hogy ex is éhen maradjon, már ott
volt a levesem, de potyogó könnyekkel megint ki kellett mennem, egy falatot sem
tudtam enni… na ekkor már tényleg úgy éreztem, hogy van okom a sírásra.. ha
belegondolok, hogy mi járhatott a többi asztalnál ülők fejébe?! :)
Mikor lerértünk Szolnokra, Éván rögtön láttam, hogy egy nagyon melegszívű,
segítőkész lélek.
Kis beszélgetés, valamit hókuszpókolt, végül elkapta a lábfejem, és párat nyomot
rajta, de olyat, hogy majdnem elrántottam. Azt hiszem nem is hagytam volna,
gyötör engem az élet, nem kell plusz fájdalom, de addigra már kész is volt.
Mondta, hogy ennyi. Bár nagyon aranyos volt, de semmit nem éreztem, gondoltam
volt egy utunk, de legalább megpróbáltuk...
Irány Pest, egy híres csontkovácshoz,
Szíj Mártonhoz. Nála is akkor jártam először, ő is kezelt, majd teljes
határozottsággal kijelentette, hogy meggyógyultam, semmi bajom, pár óra múlva
jól leszek, két hét és járhatok edzésre. Erre is bizakodva hümmögtem, mert egy
fikarcnyi változást sem éreztem, azután vissza a tanyára, be az ágyba.
Na és mi történt???? Higgyetek, amit akartok, én sem hittem,
még így sem, hogy velem történt meg, de akkor is leírom;
el kezdtem magam
jobban érezni… mondom mi van, hogy hogy ilyen jól tudok helyezkedni, hiszen nem
kézzel kell átfordítanom magam a ruhámnál fogva, hanem magamtól meg tudok
fordulni.. és különben hova lett a lázam? És ha most megpróbálnék kimenni a
mosdóba?
Hátha..
és simán… kicsit gyenge voltam, de simán…
opsza, hova lett a
fájdalom? No akkor mi lenne, ha ezt kihasználva letusolnék végre normálisan?
Simán!
Alig hittem! És ha hajat mosnék? Már nagyon ráférne… és azt is simán… kutya
bajom nem volt.. no akkor ha lehajolok? Ha tornázom egy picit? Simán!
Húúúú…
nem hiszitek el, tudom de hosszú hetek óta először fájdalom nélkül, picsogás
nélkül, mint régen, bárhogy szabadon mozoghattam… micsoda élmény volt,.. ezt
csak az tudja, aki átélt hasonlót, olyan mint az anyaság, nem tudod elképzelni,
amíg nem éled meg… na zene be, tánc, trillák, boldog telefon fel az exnek, hogy
ezt nem hiszed el, csoda történt…
áldottam mind a két ember nevét, mert nem
tudtam még, hogy kinek a hatása, Éváé, vagy a csontkovácsé… vagy összeadódott a
kettő, csak azt tudtam, hogy itt valami csodával határos dolog történt… ma már
az ilyesmit teljesen természetesnek tartom, hol itt a csoda??? :)…
olyan voltam, mintha meghibbantam volna örömömben, felpróbáltam a ruháimat,
illegtem a tükör előtt, úgy éreztem előttem az élet, visszakaptam valamit, ami
mikor meg volt, olyan természetes volt, hogy nem is voltam a tisztában az
értékével.. na azóta igen… :)))
azután
valamikor az éjjel közepén már kifáradtam, lefeküdtem de olyan boldogan…
tudjátok mit csináltam??? :D Fülig érő szájjal, vadul dobáltam magam egyik
oldalamról a másikra, csak úgy… :D mert már annyira utáltam előtte, hogy kész
kínszenvedés volt átvonszolni, a ruhámnál fogva átrángatni magam a másik oldalamra, ha át akartam fordulni… na jó.. végül elaludtam…
éjjel még felébredtem egyszer-kétszer annyira, hogy érezzem, már egy picit újra
nehezebben fordulok meg, és mikor másnap fölkeltem bizony megint messze voltam
a tökéletes állapottól,
de; a lázam nem jött vissza, fájdalom csillapítót nem
kellett már beszednem, és kb. húsz percig simán talpon bírtam maradni… ez már
óriási könnyebbség volt, az előző állapotomhoz képest, ettől is nagyon boldog
voltam… de ami a legnagyobb eredmény volt, hogy tudtam, itt valami nagyon hatásos
volt, és én arról többet akarok tudni!
Kizárásos alapon kiderült, hogy Éva volt a ludas’, ő tud olyan hihetetlen
energiákat megmozgatni, hogy ilyen hatást váltson ki, olyan emberből is, mint
én, aki csak azt hiszi, amit lát.
Viszont egy idő óta, legalább nem mondom azt,
hogy amit nem látok, az nem is lehet igaz.:) Sőt, azt sem hiszem el, amit
látok, bár ez paradoxon.
Tehát ex újra leszállított egy idő után, még szintén fekve
az első tanfolyamomra, a második fokozatra már csak a vonatra kellett
feltennie, és Szolnokon már taxival boldogultam, a harmadikra már végre én
vezettem, újra normális életet tudtam élni. Na jó, nem biztos, hogy normálisat, de olyat, mint azelőtt. :)
Később még egy utaztatói
tanfolyamát is elvégeztem, na azért ott is kaptam érdekes, feldolgozandó
élményeket. :)
Hála és köszönet Évának, hogy kitartásával és
rátermettségével ilyen eredményt ért el ezen a területen, mert így segíteni tud
másoknak, és nem csak halat ad, halászni is megtanít.
----------------------------------------------------------------------------------------
Ami az én részemet illeti, nem bizonyultam jó tanítványnak, amikor
minden nap gyakoroltam minimum egy órát, akkor egy gyenge leheletét éreztem
annak az energiának, amit ha Éva küldött, akkor egy erős, lökésszerű hullámként
éreztem. Napi egy órát gyógyítottam magam, és ahogy jobban lettem, úgy
lustultam el a gyakorlásban, végül csak akkor vettem elő a tanultakat, ha
valaki kérte.
Hamarosan ezt az Éva-féle technikát saját szám íze szerint mixeltem az
agykontrollal, de még később már ezt is túl kötöttnek éreztem, és a teljesen
formanélküli, minden technikai kötöttség nélküli módszernél ragadtam le. Testem
belső energiamezejére, és a jelen pillanatra koncentrálok. Az ilyen egység’-érzés,
vibráló, eleven életérzés, magasabb rezgésszámánál fogva önmagában is gyógyító
erejű. Inkább ebbe az irányba mentem el, de nem is vagyok csodákra képes, nem
lettem gyógyító…
A lényeg, hogy nem feküdtem kés alá, nem kell gyógyszert szednem, sportolok, és
élvezem a mozgás örömét, az életet. :) Persze van a gerincsérvnek
egy természetes gyógyulási folyamata is, amire én csak rásegítettem öngyógyítással, kiropraktörrel, gyógytornával, az élethelyzetem feldolgozásával, stb.
Ez így bár nagyon tanulságos volt, és örülök hogy megtörtént az életemben, de hosszú, fájdalmas majdnem egy éves időszak volt, és azt nem biztos, hogy mindenkinek
van kedve és lehetősége kivárni.
Tehát legyetek szívesek a megelőzéssel komolyan foglalkozni!