"Itt ki kell térnem a hordaélet leggonoszabb torzszülötteire: az általam annyira gyűlölt militarista szellemű alakulatokra!
Nem becsülöm azt az embert, aki élvezettel tud a sorban zeneszóra menetelni: ez az ember agyát csak tévedésből kapta, hiszen teljesen elegendő lett volna neki a gerincvelő is.
A civilizációnak ezt a szégyenfoltját a lehető leggyorsabban el kellene tüntetni!"

"Nekem sohasem tűnt öncélnak a kedvtelés és a szórakozás (ezt az etikai bázist a disznócsorda eszményének nevezem).
Az én eszményeim, amelyek a szemem előtt lebegtek, és mindig vidám életkedvvel töltöttek el: a jóság, a szépség és igazság. (…)
A szociális igazságosság és szociális kötelezettségek iránti szenvedélyes érzésem mindig szemben állott azzal a tulajdonságommal, hogy sohasem éreztem szükségét az emberekhez vagy emberi közösségekhez való közvetlen csatlakozásnak.
Én igazi „egyfogatú” vagyok, aki sohasem tartozott szívből sem a hazához, sem a baráti körhöz, hanem mindezekkel a kötelességekkel szemben az idegenség és egyedüllét kívánsága élt bennem állandóan, és ez az érzés korommal együtt még növekedett is."

"A részünkre áthatolhatatlan létezésének és a legmélyebb értelemnek és a legragyogóbb szépségnek a megnyilvánulása -amely értelmünknek csak legprimitívebb alakjában közelíthető meg –; ez a tudat és érzés igazán vallásossá tesz; ebben az értelemben, de csakis ebben tartozom a mélyen vallásos emberek közé."


Forrás: Hordaléktalajon