Tehát a valóság az érzékeléstől függ, az érzékelés viszont pszichológiai tényezőktől.
Az úgy nevezett programjainktól függ, mit és hogyan érzékelünk.
Képzeljünk el egy szituációt: egy fiatal nő éjjel, egyedül van egy nagy házban.
Nagyon fél, kint vihar van, haragosan zúg a szél, az egyik ablak felől egyszer
csak koppanások hallatszanak. A zaj alig hallható, de a nő számára rémesen felerősödik.
Ez azt jelenti, hogy idegei pattanásig feszültek, és a legapróbb neszt is sokkal
hangosabban érzékeli, mint ahogy azt nappal tenné.
Ahhoz, hogy ezt a helyzetet megértsük, ahhoz ismerni kell a szituációt,
(akár másodkézből is) különben számunkra a helyzet irreális.
Vagy egy másik pl. az ún. udvariassági programokból:
aki gyerekkora óta azt szokta meg, hogy a böfögés udvariatlan dolog,
az egy étteremben ülve, szomszédja böfögését ágyúdörgésként érzékeli!
Ugyanezt pár száz évvel ezelőtt, észre sem vette volna!
Akkor még ez olyan természetes és közömbös lett volna számára, hogy meg sem hallja.

Amiért nagyon lényegesek ezek a szűrők, ezek a bennünk futó programok,
az az, hogy nem csak az érzékelésünket, a valóságunkat határozzák meg,
hanem a viselkedésünket is.

Nagyon fontos tehát, amiről a pozitív gondolkozásnál már szó volt,
felderíteni ezeket a programjainkat, mert átírásukkal megváltoztathatjuk életünk,
valóságunk.