Az iskolai módszerekről

 

A tanulási környezetnek és az ismeretek átadási módjának megváltoztatásával lényegesen jobb eredményt lehet elérni, mint amire a hagyományos oktatás képes.
Az iskolák felett uralkodó mai válsághangulatban hajlamosak vagyunk a tanárokat, a különböző hatóságot, a szülőket, vagy magukat a tanulókat hibáztatni.
Ám a probléma valódi oka maga a rendszer, és az, hogy sok, hagyományosan iskolázott pedagógus meglehetősen korlátozott ismerettel rendelkezik a tanulás folyamatáról.
Az emberi elme működésének figyelembe vétele nélkül, egy előre meghatározott tanterv és tanmenet szerint tanítanak.

Ez, ugyan elég logikusnak látszik, csak a szituáció emlékeztet egy görög mitológiai alakra, Prokrusztészre, aki minden szállóvendégét a saját ágyához mérte. Ha túl hosszú volt az illető, levágott a lábából, ha túl rövid, kinyújtotta egy kissé.
No ezt teszik a tanárok a fiatalok agyával. Persze véletlenül valamelyik tanuló természetes tanulási módja, egybeeshet a foglalkozások tempójával.

Arra születtünk, hogy teljes testünkkel és valamennyi érzékünkkel tanuljunk. Nem arra, hogy napi nyolc órákat üljünk egy székben, hallgatva valakit, aki beszél hozzánk. A gyermekek tevékenységek közben sajátítják el a dolgokat. Csaknem egyfolytában aktívak. A csecsemők, és a gyerekek igénylik mások segítségét a tanuláshoz, különben megállnának a fejlődésükben.
De nem azon a módon, hogy csendben üljenek, miközben egy idősebb személy szavakkal tanítja, vagy fegyelmezi őket, hanem önfeledt utánzással fejezik ki érdeklődésüket.

Ha összeadnánk azt az időt, amit tanulmányai 12 éve alatt a legtöbb tanuló arra szentel, hogy osztatlan figyelemmel forduljon a tananyag felé, kb. három és hat nap közötti értéket kapnánk.
Érdemes elgondolkozni azon, hogy mennyibe kerülne ez, ha egy magántanárt fizetnénk belőle, és mennyibe kerül így a közoktatásnak, és hogy mennyit lenne érdemes rákölteni, a változásokra, amivel 10x hatásosabban lehetne tanítani.
Már sok jó tanár ráérzett arra, amire a gyerekek is: a tanulás úgy megy a legjobban, ha örömet lelünk benne. Ha az iskola élvezetes tapasztalatok helyszíne lenne, valamiféle átmenet egy jó társasági összejövetel és egy elsőrangú mozi között, akkor a gyerekek rengeteg dolgot meg akarnának tanulni és sokáig emlékeznének is rá.

Az elme rendkívül alakítható valami, és gyermeki állapotban gyakran szó szerint fogadja be a szuggesztiókat. Éppen emiatt olyan fontos, hogy önmegvalósításra serkentő és sikerorientált légkört hozzanak létre.
Jobbára ugyanis abban fogunk sikert elérni, amiről elhisszük, hogy sikeresek tudunk lenni, és azon a téren fogunk kudarcot vallani, ahol gyenge képességűnek tartjuk magunkat.

Fontos lenne még a jó tankönyv is.
A tankönyvnek ugyanis be kell mutatnia és ki kell fejtenie a tárgy alapelemei között fennálló kölcsönös összefüggéseket úgy, hogy bárki könnyen és gyorsan felfoghassa a világosan ismertetett tények sokoldalú kapcsolatát. A legtöbb tankönyv lineárisan adja az anyagot, a szövegközei összefüggések kifejtésével adós marad. A könyv - még oly látványos képekkel való - dekorálása nem elég. A teljes anyagot meg kell érteni és jeleníteni átfogóan és összefüggésben is.

És még valami.
Az iskolában az együttműködés mindig jobb, mint a versengés.

Minden eddigi kutatás azt mutatja, hogy a tanulás együttműködő formája hatékonyabb, mint a versengés.

 


Legfrissebb bejegyzések:
2014-09-10
Kiállítás
 | részletek
Szept 19. Toronya utca 33. :) fél hét.... utána nem ám hazamenni, mert icakába nyúló buli van, a "Hóditás éjszakája" Vad leszel, vagy vadász? Minden facér J-artosnak kollektíve párt...
2013-10-28
Kiállított munkák
 | részletek
feltöltés alatt......
2013-10-28
Fotók
 | részletek
Ezek a fotók 2013.09.20-án készültek a Táborhegyi Népházban rendezett -Jobb agyféltekés rajztanfolyamtól Van Gogh-ig- kiállítás megnyitóján....
»» minden bejegyzés

Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.