Integratív tanulás


Ha jól működik, akkor az integratív agy valóságos kaleidoszkópja a neokortex és a limbikus rendszer, a bal és a jobb agyfélteke, az öt tanulási típus és a legalább hétféle intelligencia folyamatos összjátékának.
Az integratív tanulás - amennyire csak lehetséges - egyensúlyban tartja és egyenlő mértékben kielégíti ezeket. Az integratív tanulás, fejlett formájában, elősegíti ezt az integratív agyműködést, mert változatos tapasztalatokat nyújt, ami aztán az agytevékenység valamennyi területét egyaránt ingerli, lehetővé téve a diáknak, hogy gyakorolja azt, amiben erős, és erősítse azt, amiben gyenge.
Nem is a módszer komplexitásában különbözik elsősorban ez a fajta tanítás másokétól, vagyis, hogy ilyen sokféle módon közelíti meg a témát, hanem, hogy itt a tanár hisz abban, hogy tanítványai képesek kiválóak lenni, és élvezni a tanulást. Elegendő forrást bocsát rendelkezésünkre ahhoz, hogy minden simán menjen, és inkább kérdéseket tesz fel, mintsem információkat közöl velük. A hagyományos tanári viselkedésnek az ilyenfajta átformálása egyszerű, és megvalósítása sem költséges. Ahogy Sharon Bean megjegyezte: ez a változás nem kerül sokba, de óriási különbség van abban, amit el lehet vele érni.

Volt egy pszichiáter, Georgij Lozanov, aki arra a meggyőződésre jutott, hogy bárki képes kétszer, vagy akár ötször gyorsabban tanulni annál, mint amit a jelenleg normálisnak tartanak.

Az 50-es évek elején Lozanov azt vizsgálta, hogy mi az oka egyesek elképesztően magas szellemi teljesítményének, a többséghez képest.
Vajon öröklött képességeknek köszönhetik e kiemelkedő teljesítményüket.
Arra a meggyőződésre jutott, hogy bárki képes kétszer, vagy akár ötször gyorsabban tanulni annál, mint amit jelenleg normálisnak tartanak.  

Georgij Lozanov érdeklődését egy újfajta tanulási módszer kifejlesztése iránt az keltette fel, hogy elámult azon a látszólag megmagyarázhatatlan szellemi teljesítményen, amit egyes emberek produkálni tudtak. Különösen elképesztette az indiai brahmanok mutatványa, akik képesek voltak a teljes Védamondákat emlékezetből elmondani. Elcsodálkozott azon, hogyan lehetséges ilyen rendkívüli memóriát kifejleszteni.

Saját tapasztalatai a hipnózis terén meggyőzték arról, hogy az átlagos agy sokkal többre képes, mint amit addig normálisnak gondoltak.
Világossá vált számára, hogy ideális feltételek mellett az ismeretanyagot egyetlen rátekintéssel meg lehet jegyezni. Ez hipnózissal néha elérhető, ám az iskolai körülmények között nem alkalmazható.
Azután rájött, hogy szuggesztív befolyás alatt könnyebb a tanulás, mint a hipnózisban, ha a tanulási környezet támogatja a szuggesztiót, mivel ilyenkor a tanuló teljes tudatos együttműködése hatásosabbá teszi a tanulási folyamatot.

Felfedezte, hogy koncertmuzsikával elől lehet idézni azt a szükséges mentális relaxációt, amit légzésgyakorlatokkal vagy meditációs technikákkal érnek el a memóriájukat és koncentrálóképességüket legjobban kifejlesztett közösségek.
Úgy gondolta, hogy a koncertmuzsika sokkal inkább elfogadható az európai ember számára, mint a különböző légzésgyakorlatok, mert a meditációs technikákat sokan elutasítják, ám semmi kivetnivalót nem találnak abban, hogy klasszikus zenét hallgassanak.
Lozanov felismerte, hogy a barokk, klasszikus és romantikus zene legkiválóbb mesterei olyan dallamvilágot és harmóniát alkalmaztak műveikben, amely segíti a relaxációt, és olyan sajátos módon teszi alkalmassá az agyat új ismeretek befogadására, ami különösen megfelelt céljainak.

A gyorsított tanulás titkát Lozanov abban lelte fel, hogy a gyermekek természetes tanulási környezetét kell visszaállítani: úgy rendezte be az osztálytermet, hogy a tanulók felváltva kerültek a figyelés passzív állapotába, amikor feszülten követték a megtanulandó lecke gyönyörű, művészi előadását, és abba az aktív helyzetbe, amikor saját maguk is aktív kapcsolatba kerültek a tananyaggal, testmozgással, tánccal, színjátékkal és beszélgetéssel.
A kísérleteiből levont következtetései alapján Lozanov azt javasolta, hogy az osztályoknak olyan légköre legyen, ami leginkább egy lakás nappalijára, vagy egy gyerekszobára hasonlít, ahol a tanáré a nevelő szerep, aki figyelemmel kíséri és lelkes, pozitív visszajelzésekkel erősíti meg a gyermekek saját erőfeszítéseit a tanulás terén, amíg lerendezi vagy figyelmen kívül hagyja a tévedéseket, sőt esetleg éppen úgy hivatkozik rájuk, mint a megértést szolgáló, fontos erőfeszítésekre.
Lozanov újra és újra, gyors és állandó emelkedést produkált a tanulás tempójában.
Ezt a szuggesztopédiának nevezett módszerével érte el, ami bizonyos szempontból „infantilizmus” volt abban az értelemben, hogy az érett tanuló agyában a kisgyermeki elme fogékonyságát állította vissza.

A tanulási folyamat három összetevője: bevitel, szintézis és válasz.
Lozanov a sikeres tanulás és tanítás módjának kutatásához a nyelvtanulást választotta. Talált végül egy olyan utat, amin haladva a nyelvek sokkal gyorsabban voltak taníthatók, mint azt valaha gondolták volna.
Lozanov a tanításban három lényegi lépést definiált: dekódolás, koncertek és aktiválás.


Vegyük szemügyre a dekódolás alkalmazását személyes tanulási gyakorlatunkban! Általában ezt a fázist ki szoktuk hagyni. Ehelyett hajlamosak vagyunk fejest ugrani egy új témába, anélkül, hogy általánosságban fogalmunk lenne arról, hogy az milyen vonatkozásokat érint.
Hogyan dekódoljunk - például - egy biológiakönyvet?
Először is tanulmányozzuk át a tartalomjegyzéket,
állapítsuk meg, hogy milyen általános ismereti kategóriát érint!
Azután olvassuk át az egyes fejezetek végén az összefoglalást,
és nézzünk utána minden olyan szónak, aminek nem értjük a jelentését!
Végül rajzoljunk egy diagramot a könyvben talált különböző információkról!
Ezáltal sokkal otthonosabban mozgunk az anyagban, és ha elkezdjük olvasni a könyvet, mindig tudni fogjuk, hogy hol járunk.

Az információ feldolgozására a második lépcső Lozanov módszerében a koncert. Ez gyorsan és minden kínlódás nélkül rögzíti az anyagot a hosszú távú memóriában. Maga a fázis abból áll, hogy a tanár vagy a szülő felolvas egy magával ragadó történetet vagy színjátékot, ami a tanulnivaló magját, a leglényegesebb információkat tartalmazza. Az olvasást összekapcsolják egy barokk, klasszikus vagy romantikus muzsika zenei szerkezetével, úgy, hogy a szöveg alkalmazkodik a zene ritmusához és érzelmi hangulataihoz. (Péter és a farkas).

Zenével időt spórolni:
Ha a koncertelőadást használják az órán, sokkal kevesebb időt kell tölteni az anyag átnézésével és begyakorlásával. Lozanov azt állította, hogy megfelelően használva, a koncertelőadás a tanításnak mintegy 60%-át végzi el a tanítási óra időtartamának 5%-a alatt. A koncert céljára olyan zeneművek felelnek meg leginkább, mint Pachelbel Kánon-ja, Handel Vízizenéje vagy Beethoven Eroica-ja.
Ha a zenéhez dinamikus szövegmintákat kapcsolunk, akkor az azonnal megtapad a hosszú távú memóriában. Ehhez hozzájárul még az is, hogy mivel az egyik agyfélteke dolgozza fel a nyelvi információkat, a másik pedig a zenét, így a két rész harmóniája eufórikus megnyugvás érzését kelti, ami az új információ befogadási küszöbét még lejjebb tudja szállítani.
Ez az eufória a szervezetből egészséges testi reakciókat is kiválthat. Ennek eredményeképpen a tanuló olyan tudatállapotba kerül, ami hasonló egy futballrajongó érzéséhez, amikor a gyönyörtől ujjongó közönsége eredményeit memorizálja.
A koncert azonban nem teszi közvetlenül hozzáférhetővé az információkat a tanuló számára. Általában a memória olyan részében tárolja, ami a tudatosság felszíne alatt, ahhoz közel található, úgy, hogy egy kis többlettevékenységgel visszahívható a tudatunkba, és hosszú ideig emlékezni fogunk rá. Ez a hatás jelentősen eltér a felejtés úgynevezett Ebbinghaus-görbéjétől.
A vizsga jól sikerült, de három héttel később már a tanultak nagy részére nem is emlékeztél.

Az érzelmek szerepe
A koncert hatásosságát biztosító másik tényező az, hogy könnyebben emlékszünk arra az anyagra, ami elragadó és művészi módon lett előadva, mint arra, amivel unalmas vagy ijesztő környezetben találkoztunk.
A felismerés, -amelyből Lozanov kifejlesztette a koncertelőadásokat és a különböző zenei alkalmazásokat-  hogy az agy hajlandó a szép, ritmikus és művészi élmények befogadására és megjegyzésére.
Bizonyos típusú klasszikus zene elősegíti ezt a folyamatot, mivel maga a zene szerkezete készteti az agy idegrendszerét magas fokú szellemi integráló tevékenységre.
Erre a zenére az a jellemző, hogy esztétikai élmények sorozatán vezeti át a hallgatót, miközben folyamatosan érzelmi feszültséget, majd elernyedést kelt a zenei téma elemeinek folyamatos variálásával, egy olyan meditatív lelki állapotot idézve elő a hallgatóban, amelyben a lelkében dúló konfliktusok maguktól feloldódnak. Ez a feloldódás, valamint a tematikus és zenei anyag művészi egyesítése létrehozza azt az állapotot, amit Lozanov
koncentratív pszichorelaxációnak nevez. 

A gyakorlás szórakoztatóbb lehet, mint egy jó buli:
Lozanov tanulási ciklusának harmadik lépcsőjét az aktiválás jelenti.
Ez általában hosszabb, mint az előző kettő. Játékokat, éneklést, rövid jeleneteket, megbeszélést és egyéb, kifejezetten az adott anyag gyakorlására tervezett tevékenységet tartalmaz.
Könnyűvé és szórakoztatóvá teszi a tanult anyag áttekintését számos, egymástól különböző úton-módon, egyúttal megszabadítva a tanulási folyamatot csaknem minden stressztől és túlzott megterheléstől.
Persze ugyanezek a gyakorlatok távolról sem lennének ilyen szórakoztatóak, ha nem előzte volna meg ezeket a koncertelőadás. Az élvezet felét az a felfedezés adja, hogy a helyes válasz mintegy varázsszóra pattan ki agyunkból.

A dolgozatírás és a tesztvizsga öröme:
Ha jól belegondolunk, van valami mélyen ellentmondásos abban, hogy milyen dühödt előítélettel viseltetünk a dolgozatokkal és tesztekkel szemben. Másfelől ugyanakkor telhetetlen tesztrajongó nemzet vagyunk - feltéve persze, ha ezeket nem hívják teszteknek és semmi komolyabb következményekkel nem járnak.
Legtöbben magasra értékeljük a képességek és az intelligencia tesztelését.
A legtöbb játék, amiben részt veszünk vagy a televízióban nézünk, ilyen tesztekből áll. Az ember azon csodálkozik, miért nem úgy mennek a gyerekek a vizsgára, mintha karácsonyi vetélkedőre mennének játszani.
Az egész nemzet részt vesz ebben a nagy partiban, amelyben lehetősége van megmutatni, ki mit tud.
A tv-vetélkedők a legnépszerűbb műsorok közé tartoznak, de nem kevés azok száma sem, akik a keresztrejtvényfejtés jóval intellektuálisabb és tartózkodóbb élvezetét részesítik előnyben.

Kapcsolódó cikkek:



Legfrissebb bejegyzések:
2014-09-10
Kiállítás
 | részletek
Szept 19. Toronya utca 33. :) fél hét.... utána nem ám hazamenni, mert icakába nyúló buli van, a "Hóditás éjszakája" Vad leszel, vagy vadász? Minden facér J-artosnak kollektíve párt...
2013-10-28
Kiállított munkák
 | részletek
feltöltés alatt......
2013-10-28
Fotók
 | részletek
Ezek a fotók 2013.09.20-án készültek a Táborhegyi Népházban rendezett -Jobb agyféltekés rajztanfolyamtól Van Gogh-ig- kiállítás megnyitóján....
»» minden bejegyzés

Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.