|
Az utolsó ítélet
Minden úgy történt,
ahogy a jövendölésekben megjövendölték.
Eljött három arkangyal - ámbár talán
heten voltak, vagy kilencen, vagy tizenketten, lehet, az én síromból csak három
látszott - és megfújták a harsonákat.
És fölpattantak a sírok, és kikászálódtak
a halottak, a frissek is, és azok is akik évezredek óta korhadtak már a föld
alatt, előgomolyogtak a lágerek halottai és sorstársaik, akik az inkvizíció
máglyáin hamvadtak el, nagy csobogással fújták ki a vizet magukból ők, akiket
elnyelt a tenger, s bár testüket visszakapták, de a kellemetlen szagtól nem
mentesülhettek a szerencsétlenek, akiket vadállatok nyeltek el.
Bűzlöttek
istenesen.
És íme a Mindenség Ura felült trónusának mozdulatlan fénysugaraira,
és megkezdődött a végső számadás.
Bűntudattal, rémülettől, szorongástól
roskadozva vonultak el előtte a szentek és a paráznák, az aszkéták és a
kurvapecérek, az aranynak áldozók, a pompának áldozók, Sivának, Jehovának,
Jézusnak áldozók, a bornak és a vérnek áldozók, az eszmés macskajancsik és az
eszmétlen szabadgondolkodók, akiknek szabad volt bármiről gondolkodniuk, ami
eszükbe jutott, de rendszerint nem jutott az eszükbe semmi sem, a bölcselők és
a tébolyodottak, a zseniálisak és a csorgó nyálúak, nők, férfiak és
hermafroditák, jók és rosszak és semmilyenek, egyszóval az emberiség.
És
mindenkinek a nyakába akasztották az ő igazi történetét, éppen úgy, ahogy a
költő megálmodta és a táblákon vörös betűkkel világítottak a bűnök és szelíd
kék fénnyel a jócselekedetek.
És mindenki félve lesett a szeme sarkából, hogy
jobbra, vagy balra kell-e térnie, az üdvösségben részesülők, vagy a kárhozatra
taszítottak közé.
De balra nem ment senki sem!
Mert amikor valaki az Úr
trónusának sugárkörébe lépett, íme, tisztán ragyogott a táblája, nem volt azon
egyetlen szó, sem kékkel, sem vörössel, mert a fénysugár mindent letörölt róla.
És akkor a jóságosak és az igazak morgolódni kezdtek, hogy minek tartóztatták
meg magukat a bűnöktől, miért mondtak le annyi élvezetről, pénzről, hatalomról
az üdvösségükért.
Mert íme, jutalmuk nem különbözött azokétól, akik minden
erkölcsi törvénynek és isteni parancsnak fittyet hányva, éltek kényük és kedvük
szerint.
Zúgolódtak hát a jók, az istenfélők, a fehér erkölcsi palástjukat be
nem mocskolók, és zajongásuk felhatolt az Úr trónusáig.
- Megbántátok-e, hogy
hűségesek maradtatok törvényeimhez és törvényeim szelleméhez?
Sajnáljátok-e,
hogy mennyi földi örömtől fosztottátok meg magatokat énérettem?
És sokan
felelének:
- Ha így áll a dolog, bizony megbántuk szamárságunkat.
Mert akárhogy
is nézzük, ez az egyenlősdi nem igazság, Uram! Ó, ha tudtuk volna!...
És
kizárólag ők kárhoztak el, csakis ők, és senki más.
|
Legfrissebb bejegyzések:
2014-09-10
Kiállítás | részletek
Szept 19. Toronya utca 33. :) fél hét....
utána nem ám hazamenni, mert icakába nyúló buli van,
a "Hóditás éjszakája"
Vad leszel, vagy vadász? Minden facér J-artosnak kollektíve párt...
2013-10-28 Kiállított munkák | részletek
feltöltés alatt......
2013-10-28 Fotók | részletek
Ezek a fotók 2013.09.20-án készültek a Táborhegyi Népházban rendezett
-Jobb agyféltekés rajztanfolyamtól Van Gogh-ig- kiállítás megnyitóján....
»» minden bejegyzés
|