-"Mondja egyik kollégám, hogy baj van a tizenhét éves fiával, depressziós, képtelen kiszedni belőle, mi a gond, foglalkozzam kicsit vele. Kiderült, a srác villamosra várt a barátnőjével, amikor a megállóban beléjük kötött három bőrfejű szörnyeteg. Lekurvázták a lányt, leköpték őket. A srác sokkot kapott, mukkanni sem bírt. Amikor látták, hogy nem mozdul, még egyszer leköpték, hogy ez dinka, és otthagyták. A lány szerint a lehető legokosabban viselkedett, hiszen ha ellenáll, leütik, de a fiú képtelen volt megbocsátani magának a gyávaságot. Amúgy a megállóban állt még hat-nyolc ember, egyik sem segített. Mondja a gyerek:
„Ott értettem meg, Péter bácsi, mi az a fasizmus.”

-Mit tanácsolt? Pisztolyt vagy balekséget?

-Kértem, játsszuk azt, hogy megint jönnek a bőrfejűek, de van a zsebében egy pisztoly. Jó kis belga ismétlőpisztoly.
„Előkapod, puff-puff-puff, lelövöd őket?”
„Azt ugyan nem.”
„Miért nem?”
„Péter bácsi, képtelen vagyok belelőni egy másik emberbe.”
„Jó. Most nem pisztoly van a zsebedben, hanem kétélű jávai tőr, és ki vagy képezve késharcra. Leszúrod őket?”
„Nem.”
„Miért nem?”
„Hát ugyanazért, nem tudok beleszúrni egy másik emberbe, jaj, belegondolni is rossz, ugye az ropog, Péter bácsi, ha belevágom a mellkasába?”
„Jó, Kelet-Magyarország ökölvívóbajnoka vagy. Leütöd őket?”
Na, ez tetszett neki.
„Igen, igen... De nem teljes erőből.”
„Miért nem?”
„Mert eszembe jut, hogy elesik, beveri a fejét a járdaszegélybe, koponyatörés, meghal.”
„Baj van, hiszen a verekedés fő szabálya, hogy teljes erőből kell ütni, hogy az ellenfél ne üthessen vissza.”
Hát ő arra képtelen.
„Na, fiam, elárulom, mindig vereséget fogsz szenvedni a kriminalitással szemben, mert tisztességes ember mire olyan indulati állapotba jön, hogy cselekedjék, rég kinyírták.”

-Mint a politikában?
-Úgy. A múlt század közepén egy politikai gengszter fél Európát elfoglalta, mire a demokratikus országok nagy keservesen rászánták magukat elindítani a repülőgépeiket.

-Mi lett a sráccal?

-Mondtam neki, hogy a kriminalitással szembeni vereség bele van kalkulálva a tisztességbe. Nézett rám:
„Tényleg, Péter bácsi?”
„Tényleg.”
Kicsit jobban lett."

És még egy rövid idézet, szintén a tisztességről:

"Amikor az erkölcsi fejlődést tanítom, mindig feláll egy egyetemista:
„Tanár úr, a tisztességes embernek jobb sora van az életben?”
„Nem, fiam, azt tapasztalatom, rosszabb sora van. Tisztességesnek lenni nem jutalmazott magatartás, hanem rizikó.”
„Akkor miért tetszik bennünket tisztességre tanítani?”
„Fiam, én nem azt tanítom, hogy tisztességesnek lenni jó üzlet. Az ember nem azért tisztességes, mert azzal jól jár, hanem annak ellenére tisztességes, hogy el kell szenvednie a tisztességesség negatív következményeit.”
Sokan kérdik tőlem mostanában, mire neveljék a gyereküket. Mondván, ha tudomásul veszik a társadalmi realitásokat, akkor hagyni kell simlissé válni, pillanatnyi hasznok szerint tevékenykedni, és sikeres ember lesz belőle.
Aminek az az ára, hogy morálisan és érzelmileg is iszonyú messze kerül a szülőktől. Vagy lehet a saját erkölcsi normák szerint nevelni – baleknek.
És én nem tudok mit tanácsolni."