Kutyások
Lukácsy András
(Magyar Hírlap, 1997-08-22)


- Kutyázom? Kutyázok? Egyáltalán van ilyen ige a magyar nyelvben? Ezentúl lesz.
A történet úgy kezdődött, hogy kollégám, aki nagy kutyapszichológus hírében áll, szigorúan nézett rám a szemüvege mögül:
- A te karakteredhez csak kétféle kutya illik. Ha egy alázatos imádót szeretnél, aki minden gondolatodat lesi, akkor tarts berni pásztorkutyát. Ám ha egy nálad sokkal erősebb jelleműt akarsz, aki fél év alatt átszabja az életedet a saját ízlése szerint, akkor csak szálkásszőrű tacsi jöhet szóba.
Az illető neve: Marosmenti Rudifogó Ond. Ilyen arisztokratikus névvel nem lehet a mi családunkban élni. Tehát Lurkó.
Természetesen szálkásszőrű tacsi. Fiú. És az van beírva az igazolványába, hogy "vaddisznószínű." Mert ma már a kutyákat is beírják mindenféle könyvbe, és minden módon számon tartják őket. Születési ideje: 1995. március 24.
És átalakította az életünket, a saját ízlése szerint.
Amikor három hónapos korában sétáltattuk, találkoztunk egy tacsis bácsival. Beszélgettünk.
- Nálunk nem mehet fel a bútorokra - mondta büszkén a feleségem.
A bácsi megértően nézett rá.
- Mi is így kezdtük... - sóhajtotta.
Hagyjuk a bútorokat és a szőnyegeket. Inkább elmondom a napirendünket.
Ebből mindent tudni fognak. Reggel pontosan hétkor ébreszt. Sétálni visz. Mindig balfelé tartunk. Ez szigorú törvény.
A délelőttöt átalussza, erőt gyűjt. Délután újabb séta. Mindig jobbra.
Én általában este 10-ig dolgozom. Akkor lefekszem. Éjfélkor felébreszt. És elindulunk. Mindig a Kossuth térre, ahová tilos kutyát vinni. De akkor már nem jár sem csősz, sem rendőr arrafelé.
Focizunk egy kurta órácskát. Közönségünk a kormányőrség. A kutyának szurkolnak. Eredményesen. Azután haza. A kutya lefekszik...kezdetben az ágyam végébe...azután az ágyunk szélére... ma már az ágyam közepére.
Én még dolgozgatok egy kicsit. Kettő felé kezdődik a tusa közöttünk, hogy némi helyem legyen nekem is. S mint említettem, hétkor ébreszt...
A "hobbi" szó valami könnyedséget sugároz. Tehát karakterisztikus, nehézveretű dolgokat takar. Meséld el a hobbijaidat, és megmondom ki vagy!
Van egy régi indiai tanmese.
"Egy fa alatt ül a mester és a tanítványa. A mester 17 éves. A tanítványa 70 éves. A mester tanítása abból áll, hogy hallgat. A tanítvány hallgatja a mester hallgatását, és minden kétsége eloszlik."
Az én gurum mostanában Lurkó kutya. És ez nem vicc!
Egyszer eszembe jutott, hogy Lurkó kutya ősei, annak idején az Édenkertben nem ettek a Jó és Rossz tudásának fájáról. Ettől kezdve érdekessé vált megfigyelni őt, és beszélgetni vele. Hang nélkül beszélgetünk. Néha csendben ülünk, én gondolatban kérdezek tőle valamit és várok. S akár hiszik, akár nem, legtöbbször felel. Egyszer csak tudom a válaszát.
Például egy ilyen alkalommal megkérdeztem tőle, hogy fél-e a haláltól? Azt "mondta": Az erőszakos haláltól igen, különben nem.
Bolond lennék? Vagy csak "több dolgok vannak földön és égen, ó Horatió, mintsem bölcselmetek álmodni képes!" - ahogy Hamlet herceg mondja. Vagy itt van "a póráz tanítása".








Ha a képre kattintasz, egy 3 perces részletet láthatsz a Kutyásfilmből.

Azt hittem, a póráz rossz dolog egy kutyának. Rabság. Néha az. Néha pedig összeköt minket. Ha baj van, a póráz biztonságot ad, egyek vagyunk. Nagy és vad kutyák közeledtekor hátranéz, ott vagyok-e a póráz végén. Ha igen, megugatja őket. Ha elengedem, behúzza a farkát. Én pedig eltöprengek azon, hogy mi emberek is néha mennyire igényeljük a pórázt.
Mi mindenről mondunk le a biztonságért.
Hogy a pórázunk végén legyen valaki. Egy férj, egy feleség, egy mester, netán Buddha, Jézus, Mózes vagy Mohamed. Akikre visszanézhetünk: Ugye megvédsz engem?
A bűnbeesés nélküli lény nem ismeri az érzelmek ellentmondásosságát, a híres-nevezetes "ambivalenciát". Tiszta és egyértelmű érzéseket él át. Szeret vagy gyűlöl, vagy közömbös.
Soha nem örül nekem kevésbé hazatértemkor, mondjuk azért, mert fáradt, rossz napja van vagy fáj a feje. A találkozás mindig kristálytiszta boldogság. A postás érkezése mindig szikrázó gyűlöletet provokál.
És ezzel az egyértelműséggel megszólítja az ember gyermeki ősrétegeit, amikor még ő is ilyen tiszta minőségekben élte meg a világot. És amiről azt hitte, hogy már régen eltemetődött benne.
Családból falka lettünk. Engem ismer el vezérnek. Ez igencsak jót tesz a presztízsemnek a feleségem és lányom szemében.
Néha megbánja, és megpróbálja átvenni a parancsnokságot. Ennek mindig ugyanaz a vége: Nem hagyom magam, grabancánál fogva felemelem és megrázom. Így tesz minden igazi falkavezér is. A rend helyreáll. De harag nem lesz belőle. Mert mindez a szereteten és elfogadáson belül történik.
És akkor ember és állat mindent elvisel. De ha megvonjuk a szeretetet, ha kitaszítjuk a körünkből - akkor a legkisebb rossz szótól is megsérül, nő, férfi, gyerek, kutya, barát, munkatárs, takarítónő egyaránt. Ma már azt gondolom, hogy az életben nincs nagyobb sérelem, mint az elutasítás. Már Káin is azért ölt, mert az Úr elutasította az áldozatát.
Átolvasva, amit írtam, elszégyelltem magam.
Könnyeden és vidáman akartam írni Lurkó barátomról.
Életbölcselkedés lett belőle. Bocsánatot kérek.


Legfrissebb bejegyzések:
2014-09-10
Kiállítás
 | részletek
Szept 19. Toronya utca 33. :) fél hét.... utána nem ám hazamenni, mert icakába nyúló buli van, a "Hóditás éjszakája" Vad leszel, vagy vadász? Minden facér J-artosnak kollektíve párt...
2013-10-28
Kiállított munkák
 | részletek
feltöltés alatt......
2013-10-28
Fotók
 | részletek
Ezek a fotók 2013.09.20-án készültek a Táborhegyi Népházban rendezett -Jobb agyféltekés rajztanfolyamtól Van Gogh-ig- kiállítás megnyitóján....
»» minden bejegyzés

Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.