A belső utak könyve
Koncentrációs tartalmak
"Akiben
zűrzavar van - zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van - rendet
teremt maga körül."
Gondolati háttér: A gyermek még főleg reaktív lény.
Viselkedése válasz arra, ahogy a környezet viselkedik vele szemben. A felnőtt
ember megszerezte a valódi aktivitás lehetőségét, formálni képes környezetét.
Lelkiállapota akarva-akaratlanul kisugárzik környezetére. Bajainkért sokszor a
külső körülményeket vádoljuk, holott mi formáltuk ilyenné azokat. Ha rendet
teremtünk magunkban, legnehezebb helyzeteinkben is megtaláljuk a megoldást.
"A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen
valóság: a jelen."
Gondolati háttér: Gondolkodásunk fegyelmezetlensége
következtében rengeteg fölösleges energiát pazarolunk el azzal, hogy túl sokat
időzünk a múlt és a jövő irrealitásában. Régi sérelmeinken rágódunk, vagy
visszavágyódunk elmúlt állapotainkba; az elképzelt jövővel ijesztgetjük vagy
vigasztaljuk magunkat. Eközben elsiklunk az aktuális valóság, a jelen felett,
nem éljük át kellő mélységben és intenzitással. Ezért sokat tévedünk és
mulasztunk. A jelenre kell elsősorban odafigyelni.
"Az ember nem tulajdon. Az igazi kapcsolat két
szabad ember társulásából keletkezik."
Gondolati háttér: A birtoklás,
a kizárólagosságra törekvés ősi ösztön. De boldogságot vagy szenvedést hoz-e
nekünk és társunknak? S ha szenvedést, megalázottságot okoz, vajon szeretetből
fakad-e? S ha nem szeretetből fakad, akkor van-e jogunk bármit is követelni a
másiktól? Hiúságunk azt sugallja, hogy társunknak nem lehet öröme rajtunk
kívül. De betölthetjük-e egy hosszú életen át egy másik ember létének
horizontját? Az együttlétet éppúgy túl lehet adagolni, mint a gyógyszert: akkor
már mérgez. Egy kapcsolat börtönné is válhat, telítődhet hazugsággal, lázadó
fantáziákkal. Nemcsak társak vagyunk, hanem egy férfi és egy nő; saját életünk
sokféle vetületével. Együtt élni csak belső szabadságban lehet.
"Az ember nem tulajdon!"
A másik ember teljes birtoklásának kölcsönös vagy egyoldalú igénye talán élvezetes egy szerelem kezdetén.
De tartós együttélés során kötelékké, húsba vágó bilinccsé válhat. Megalázza mindekettőjüket.
Az egyikből rabtartó, fegyőr válik, titkolt belső bizonytalansággal és szorongással, örökké gyanakvó és vádaskodó féltékenységgel.
A féltékenység mélyén mindig kisebbrendűségi érzés húzódik meg: másokkal összehasonlítva csak alulmaradhatok. "Nem lehet semmiféle örömöd rajtam kívül!" -ezt próbálja rákényszeríteni a másikra.
Akit pedig rabságban tartanak, azt folyamatosan megalázzák. Megalázza a bizalmatlanság, szuverenitásának folytonos megsértése. Végül lázadozni kezd az ellen, hogy tulajdonként, birtokolt tárgyként bánnak vele, s néha éppen ez a lázadás hajtja hűtlenségbe. A birtoklásra törekvő néha agresszív és durva, néha azonban könyörgő alázatossággal, önsajnálattal próbálja zsarolni a másikat. Mit mond Melinda az elébe térdelő Ottónak a Bánk bánban?
"...Kézbe kéz és szembe szem
Így szokás ez minálunk.
Aki itt letérdel
Az vagy imádkozik, vagy ámít!"
"A levél lehullhat, az ág letörhet,
csak a gyökerek maradjanak épek."
A mai közhangulat megveti a kompromisszumokat. Legalábbis szavakban. A kompromisszumokban gerinctelenséget lát. Ne higgyük el.
Kompromisszumok nélkül nem lehet együtt élni egy másik emberrel. A társam nem az én hasonmásom. Az együttélésben a kompromisszum kölcsönös alkalmazkodást jelent. Lemondást némely saját vágyunkról, igényünkról a másik kedvéért. E nélkül nincs közös élet. A kérdés tehát nem az, hogy hozzunk-e kompromisszumokat vagy ne, hanem az, hogy a kapcsolat megtartása megéri-e a kompromisszumokat? Hol a határ? Ott, hogy soha nem szabad olyan kompromisszumokat vállalni, amelyek létezésünk, személyiségünk gyökereit sérti meg. Van néhány olyan érzelmi, erkölcsi, meggyőződésbeli és életvezetési igény, amelynek gyökér szerepe van az életünkben: velük kapaszkodunk a szilárd talajba, rajtuk keresztül újul meg napról napra az életerőnk. Ezeket nem szabad bántani. A többi nem lényeges."
"Mindenről lemondhatunk, csak életünk fő gyökereit nem
vághatjuk át. Keresem életem gyökereit."
Gondolati háttér: Az életben nem lehetünk meg
kompromisszumok nélkül. Alkalmazkodnunk kell másokhoz is. De nem szabad olyan
kompromisszumokat kötni, amelyeket nem tudunk elviselni. Életünk alapjainak
sértetlenül kell maradnia. Meg kell ismernünk ezeket az alapokat - a többi nem
érdekes.
"Nem lehetek olyan fontos mások számára, mint
önmagamnak. Saját dolgaim súlya nagyobb bennem, mint a külvilágban."
Gondolati háttér: Milyen hamar megfeledkezünk mások
problémáiról, nehézségeiről, kudarcairól! Mennyire átsiklunk mások sikerei,
örömei felett! Egy másik ember ugyanígy van velünk. Ezért nem szabad
túlértékelni a "Mit szólnak hozzá?" - jelentőségét. Az embereket nem
foglalkoztatja annyira a mi problémánk, szégyenünk, kudarcunk, mint minket.
Ugyanígy örömeink, eredményeink sem. Mennyit marcangoltuk magunkat,
szégyenkeztünk értelmetlenül? Hányszor bántódtunk meg fölöslegesen?
"A beszédem akkor lesz egy velem, ha jóakarattal igazat
és fontosat mondok annak, akit megillet."
Gondolati háttér: Mennyi energiát fecséreltünk el
fecsegésre, amikor üres szavakat váltottunk üres emberekkel. Sokat beszéltünk
magunkról, keveset hallgattunk másokat. Már sok baj származott a fölösleges
beszédből. Abból soha, ha hallgatni tudtunk. Nem kötelességünk, hogy mindig
szórakoztassunk másokat. Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek
legyünk. Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit - érdemes elmondani. És
hallgathatunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk.
"A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A
külső fegyelem páncél; véd és akadályoz."
Gondolati háttér: - A természetben az alacsonyabb rendű
élőlényeket kitinpáncél védi. Kívül kemények, belül puhák. A páncél: fal köztük
és a világ között. Ha áttörik, védtelenek. A magasabb rendű élőlényeknek
gerincük van. Kívül lágyak, a tartásuk belül van. Szabadabb a viszonyuk a
világhoz, s bár könnyebben megsérthetők, mégis nagyobb biztonságban vannak. Az
emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. A fejlődés útja az, hogy a külső
fegyelem belső fegyelemmé változzon. Csak a belső fegyelem tanít meg élni a
szabadsággal. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít. Ezért van olyan sok
pszichés zavar a modern kultúrában.
"Csak az egyértelmű cselekvés hatásos. A bizonytalan
cselekvés bizonytalan eredményt szül."
Gondolati háttér: A világban az akció-reakció törvénye
uralkodik. Amennyire koncentrált erőt fejtek ki egy irányban, olyan koncentrált
hatást fogok elérni. Csak határozott kérdésre kapok határozott választ. Vannak
alapvető élethelyzetek, amelyekben csak egyértelműen szabad cselekedni. Ha már
töprengek, vacillálok - akkor ne cselekedjem. Ha gondolkozni tudok azon, hogy
megházasodjam-e, szülessen-e gyermekem, hivatást változtassak-e - akkor ne
tegyem. Meg kell várnom, míg a dolgok egyértelművé tisztulnak bennem - akkor
könnyen és határozottan tudok cselekedni. És ez meghozza az eredményt.
"Az élethelyzeteim adottak. Ebben determinált vagyok.
Rajtam áll azonban, hogyan viselkedem e helyzetekben. Itt a szabadságom."
Gondolati háttér: Élethelyzeteink nagy részét - családunkat,
szociális körülményeinket, betegségeinket - szinte "készen kapjuk",
vagy legalábbis igen sok, tőlünk független külső faktor határozza meg azokat.
Viselkedésünk szabályozása azonban a hatalmunkban van, tőlünk függ. Így fonódik
össze életünkben a determináció és a szabadság. Epiktétosz figyelmeztet arra,
hogy azzal kell foglalkoznunk, ami tőlünk függ. Egy adott helyzetben
sokféleképpen lehet viselkedni. Thomas Mann írja: "Eljött Petepré életének
nehéz órája, amitől mindig félt - s lám, nemessé formálta azt." A
szabadság értelme a nehéz helyzetek nemessé formálása viselkedésünkkel.
"Az igény valóságot szül. A dolgok megvalósulásának az
a kezdete, ha makacsul rájuk gondolunk."
Gondolati háttér: Minden, ami igazán fontos, eljön az
életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen
formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy
vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami
bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel
közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk." Ugyanabban a
városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta
tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy
kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami
fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra
sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.
"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel
és megismeréssel mérik."
Gondolati háttér: Filozófiai szempontból ismerjük az idő
objektivitását. De életünknek van egy szubjektív időrendje is. A pszichológiai
idő-élmény egyéni és sajátos. Mennyire aktuális lehet számunkra valami, ami tíz
éve történt, és milyen közömbös egy tegnapi esemény. Milyen hosszú és unalmas
lehet átélni eseménytelen nyári hónapokat. A napok végtelenül lassan
vánszorognak. De visszatekintve egy röpke pillanatnak tűnik a nyár. Nem történt
semmi, amit emlékezetünk megőrizhetett volna. Ám milyen gyorsan rohan el
ugyanez az idő, ha eseményekkel zsúfolt. De visszapillantva rá végtelen
hosszúságúnak érezzük, annyi minden történt. Így vagyunk az életünkkel is.
Ezért kell bátran és kíváncsian élni. Nem szabad féltenünk magunkat az
eseményektől, a megismerés kockázataitól. Mernünk kell élni és cselekedni a
szívünk szerint: tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is. A gyáva
élet mindig rövid.
Kung-Fu-ce írja:
"Mikor húszéves voltam - sokat tanultam:
Mikor harmincéves voltam - már tudtam, mit akarok.
Mikor negyvenéves voltam - már szilárdan álltam.
Mikor ötvenéves voltam - már tudtam hallgatni.
S mikor hatvanéves lettem - már követhettem a szívemet,
s a törvényt nem léptem át."
"A
mai ember egyre markánsabban: Én. Ezért alapvető történéseinket egyedül kell
átélnünk. A vállalt magány minden valódi kapcsolat alapja."
Gondolati háttér: Pszichológiai szempontból az emberiség
fejlődéstörténete a szuverén személyiség, az "Én" kifejlődésének
útja. Felbomlottak a nagy vérségi, gazdasági, vallási közösségek, amelyek igazi
feloldódást kínáltak. Életünk legfontosabb eseményeit egyedül éljük át, senki
sem "léphet be személyiségünkbe", hogy helyettünk éljen. Egyedül
születünk, egyedül szenvedjük meg betegségeinket, félelmeinket, egyedül éljük
át megismeréseinket, egyedül halunk meg. Ha ezt a magányt vállalni tudjuk, ha
nem menekülünk hamis fanatizmusokba és más kábulatokba, akkor nem terheljük túl
kapcsolatainkat azzal, hogy olyan megosztást követelünk, amit senki sem adhat
meg. Ezzel az alapérzéssel tudunk igazán együtt élni valakivel. Mert segíteni
sokat lehet egymásnak. Egy kapcsolat börtönné is válhat, telítődhet
hazugsággal, lázadó fantáziákkal. Nemcsak társak vagyunk, hanem egy férfi és
egy nő: saját életünk sokféle vetületével. Együtt élni csak belső szabadságban
lehet.
"Az
ember oszthatatlan teljesség. Csak az egész embert lehet elfogadni vagy
elutasítani."
Gondolati háttér: Az emberi kapcsolatok, kötések mindig az
egész embernek szólnak. Egy embert szeretünk vagy utálunk a maga teljességében.
Nem bonthatjuk fel tulajdonságokra, nem mondhatjuk, hogy vállaljuk belőle azt,
ami kellemes számunkra, elutasítjuk, ami zavaró és bosszantó. Nem
"trancsírozhatunk" szét egy embert különböző sajátosságai szerint.
Egyetlen kérdés létezik csak: Úgy, ahogy van, és ha ilyen marad, kell-e nekem?
"Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén
alapul. Addig él, amíg öröm adni és elfogadni."
Gondolati háttér: Az emberi kapcsolatok alapkérdése: Milyen
igényeket elégít ki? Újra meg újra adunk és elfogadunk: gondolatokat,
érzelmeket, életformát, biztonságot, szexuális örömöket. Krízis akkor keletkezik,
ha már nem tudjuk örömmel megadni és elfogadni - egymásnak és egymástól -
mindazt, ami életünk egyensúlya szempontjából lényeges. Amíg igazán adni
tudunk, nem érezzük áldozatnak, mert öröm számunkra a másik öröme. Amíg adni
tudunk, tudunk elfogadni is. Az áldozathozatal érzése, a mérlegelés: ki jár
jobban?; az elfogadást megakadályozó félelem vagy gőg; - ezek jelzik és egyben
okozzák egy kapcsolat válságát, az összetartozás érzésének apályát.
"Az a felnőtt ember, aki el tudja viselni érzelmeinek
sokféleségét és ellentmondásait."
Gondolati háttér: Az ember része a világnak, az egyetemes
törvények rá is vonatkoznak. Az emberi pszichikumnak is alapvető mozgatóereje
az ellentétek egysége és harca. Ennek konkrét megnyilvánulási formája, hogy
lelkünkben ellentétes vágyak és igények, ellentétes érzelmek, ösztönök,
ellentétes vélekedések élnek együtt. Biztonságot is akarunk, de a kaland
szabadságát is. Őrizzük megszokott útjainkat, és változni is akarunk. Szeretünk
valakit, de néha unjuk, vagy utáljuk; esetleg másvalakit is szeretünk. Mindezt
bűntudat nélkül el kellene vállalni magunkban, és sértődés nélkül el kellene
fogadni másoktól. A dolgunk nem az, hogy elhazudjuk, hanem hogy egyensúlyban
tartsuk belső ellentmondásainkat.
"Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk
önmagunk és kapcsolataink fényét, melegét."
Gondolati háttér: Minden fényforrás és melegség kialszik,
kihűl, ha nem kap fűtőanyagot, táplálékot. A kapcsolatok fűtőanyaga a törődés.
Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése
veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a
gyengédséghez, csábításhoz, törődéshez, azokhoz a hangulatokhoz, amelyek az
udvarlás idején természetesek voltak. Enélkül minden kapcsolat elsötétedik és
kihűl. Az ok legtöbbször nem is a szeretetlenség, hanem csak a kényelmesség és
a lustaság. Túl nagy árat kell fizetni érte. Az ember is - mint a növény -
arrafelé fordul, ahonnét fény és melegség sugárzik rá.
"Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért
nem."
Gondolati háttér: Amíg számunkra egy ember fontos - addig
mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember
a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság,
a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is
elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat
ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel.
Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül
maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra
nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.
"Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett.
A hetedik ajtó csukva maradhat."
Gondolati háttér: Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint
hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek
kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga
legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az
"Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem
is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon.
Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása
ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga
van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé.
Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.
"Életünk
története horgonyok leengedéséből és felszedéséből áll. Mindkettőnek eljön az
ideje."
Gondolati háttér: Minden kapcsolat történés, valahonnan
valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük
magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést,
derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést,
rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy
az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással,
harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra
haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig
nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit
nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni
egyszer szabad csak és véglegesen. Egy foghúzás rossz, de elviselhető. De ha
mindennap húznának rajta egy keveset - azt nem lehetne kibírni. Az ilyenfajta
szétválásban tönkremegy két ember.
"Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap
annyira féltél."
Gondolati háttér: A szorongó embert leginkább a képzelete
gyötri meg. Irreálisan felnagyítja a jövő félelmetes lehetőségeit. Ennek az az
oka, hogy a szorongás tárgyat keres magának, amihez hozzátapadhasson.
Tárgytalan félelmeinket legalább érthetővé akarjuk tenni a magunk számára. Ez a
folyamat utólagos: először van a szorongás, azután hozzákapcsolódik egy
elképzelt lehetőséghez. Mennyit féltünk fölöslegesen a holnaptól, amely eljött,
sőt ma már múlttá vált - túljutottunk rajta, és az elképzelt rémségek sehol sem
voltak. Olyan ez, mint egy vizsga vagy egy műtét. Mennyire félünk tőle, s
utólag csöndben azt mondjuk: Ennyi volt az egész?
"Az, ami vagy, már jutalom és büntetés is azért, ami
vagy."
Gondolati háttér: Kivel vagyunk elszámolásban? Rá kell
jönnünk, hogy elsősorban önmagunkért felelünk, saját lelkiismeretünknek
tartozunk számadással. Belső ügyeinkben nincs külső felelősségre vonás,
büntetés vagy jutalom. Magunk ítélünk magunk felett. De ebben az ítélkezésben
nem szabad értelmetlenül kegyetlennek lenni magunkhoz - így másokkal is
elfogadóbbak tudunk majd lenni. Meg kell értenünk, hogy cselekedeteink,
karakterünk, érzéseink, gondolataink már magukban hordják összes jó és rossz
utóhatásukat. Elkerülhetetlenül végigéljük valamennyit. Ezért értelmetlen
minden utólagos önkínzás és öntetszelgés: Azzal, hogy el kell vállalnunk
viselkedésünk következményeit - már lezárultak a számlák.
"Ember vagyok. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi - sem
bennem, sem másokban."
Gondolati háttér: Az életen nem lehet "makulátlan fehér
palástban" végigsétálni. Önmagunkhoz kell hűnek lennünk, nem elképzelt
ideálokat kergetnünk. Legtöbbször úgy gyötörjük meg magunkat, hogy kellő
önismeret híján, irreálisan magasra emeljük a mércét. Olyat követelünk
magunktól, aminek nem vagyunk képesek megfelelni. Így állandósulhat a
bűntudatunk, a kudarcérzésünk. Emberi mértékek szerint kell ítélni, akár rólunk
van szó, akár másokról. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a
törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a
tökéletesség eleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben:
"sugár és salak" - ettől ember.
"Rosszul gondolkozik az, aki a külsőleg megvalósíthatót
összetéveszti a belsőleg lehetségessel."
Gondolati háttér: Az objektív valóság sokféle lehetőséget
tár elénk. Ennél sokkal szűkebb az a tartomány, amire szubjektíve képesek
vagyunk. A legértelmetlenebb, ha azzal gyötörjük magunkat: Mi lett volna,
ha...? Múltunkat elfogulatlanul vizsgálva egyértelműen láthatjuk, hogy bár
sokféle út állt nyitva előttünk, mindig azt tettük és választottuk - amire
belső lehetőségünk volt. Ezért nem lehet az életet "elrontani".
"Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem
vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen,
hogy miért nem vagyunk önmagunk."
Gondolati háttér: Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának,
nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Az emberek annyira sokfélék és olyan
sokfélét és ellentéteset követelnek tőlünk, hogy szét kellene szakítanunk
magunkat a megsemmisülésig, ha mindennek meg akarnánk felelni. Nem lehetünk jók
mindenki szemében, nem lehetünk mindenki kedvelt "Benjáminja". Ez nem
lehet magatartásunk mértéke. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások
között. Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben
tudnunk kell "nemet mondani". Csak a jellemtelen, konformista
embernek nincsenek ellenségei. "Járj utadon, és ne bánd, hogy mit
beszélnek!" - ez volt Marx egyik jelmondata.
"Nincs más bűn, csak emberi értéket pusztítani és
értelmetlenül szenvedést okozni; nem menteni és csillapítani, ahol mód van
rá."
Gondolati háttér: Az emberek rengeteg dologhoz
indokolatlanul hozzátapasztják a bűn fogalmát. Ezzel védik a konvenciókat, a
szokásokat, az érdekeket, az illemet, a változó erkölcsi divatot. A minket
gyötrő bűntudatok legnagyobb része indokolatlan. Az erkölcsnek ez a felhígulása
elhomályosítja igazi értelmét: az emberi értékek, az emberi méltóság védelmét.
Minket pedig bizonytalanná és szorongóvá tesz. Hányszor nem követjük a
szívünket, s menekülünk el önmagunk elől nyugtatók vagy ital segítségével.
Őrizni és védeni kell az emberi élet értékeit önmagunkban és másokban - ennyit
jelent a tisztesség.
"Nincs nagyobb támadás az emberi méltóság ellen, mint a
félelem."
Gondolati háttér: A többi élőlényhez viszonyítva az a
specifikusan emberi bennünk, hogy személyiségek vagyunk, képesek vagyunk
önmagunkat megismerni, megszereztük az "Én" élményét. Ebből fakad
emberi méltóságunk. A félelmek meggátolnak abban, hogy önmagunk legyünk.
Sokszor már addig sem jutunk el, hogy őszintén és bátran megismerjük belső
valóságunkat, igényeinket. Máskor meg - noha jól tudjuk, hogy milyenek vagyunk
és mire vágyunk - nem merünk ennek megfelelően élni. Az önmagának hazudó,
környezetének folyton hamis szerepeket játszó ember megalázott lény. Lelki
bajaink legnagyobb része a gyávaságunkból fakad. Csak a bátorság ad belső
tartást és emberi méltóságot.
"Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál
nagyobbaknak és fenyegetőbbeknek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk - jelentéktelenné
zsugorodnak."
Gondolai háttér: Az ismeretlen mindig ijesztő, és szorongást
kelt bennünk. Amit nem ismerünk, arról képzelődünk. A képzeletünket nem kötik
reális határok. Hajlamos tehát arra, hogy mértéktelenül felnagyítsa a dolgokat.
Ezért szorongásos fantáziánk is egyre növekedhet. Ez ellen nincs más védekezés,
csak ha nagy elszántsággal a valóságban éljük át azokat a helyzeteket,
amelyektől félünk. Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a
túlértékelt eseményeket; a félelmek enyészni kezdenek. "Átéltem, kibírtam,
túl vagyok rajta" - ez a félelem igazi eloszlatója.
"Minden változik, elmúlik, és helyet ad valami másnak.
Leggyötrőbb helyzeteinket is észrevétlenül feloldja az idő."
Gondolati háttér: A pánik és főként a depresszív hangulat
sokszor abból a hamis tudatból keletkezik, hogy a jelen mindörökre megmarad, a
jövőnk olyan lesz, mint a múltunk. A pillanat kudarcát, szégyenét,
megfosztottságát elmúlhatatlannak érezzük, úgy gondoljuk, hogy így nem lehet
élni. Gyerekek és kamaszok gondolkoznak így, akiknek gondolati horizontját
teljesen elfedi egy adott helyzet. Ezért is reagálnak érzelmileg olyan
szélsőségesen. A felnőtt ember már tapasztalhatja, hogy elviselhetetlennek
érzett helyzetei egy idő után már érdektelenek, sokszor már csak halványan,
minden érzelmi jelentőség nélkül emlékszik vissza rájuk. Ezt a tudást meg kell
őrizni a kétségbeesés órájában is.
"Három fegyverünk van a szorongások ellen: a
kapcsolatok teremtése, a szembenállás és a vállalt magány."
Gondolati háttér: Szorongásaink, lelki bajaink jó része
abból származik, hogy meglazult betagozódásunk a világ egészébe, hiányosak a
"kozmikus" kapcsolataink az emberekkel, az állatokkal, növényekkel,
ásványokkal, és az emberi kultúra által létrehozott alkotásokkal. Lelki egyensúlyunk
helyreáll, ha legalább három képességet kifejlesztünk magunkban: Tudunk jóban
lenni a világgal - ez a kapcsolatteremtés képessége. Tudunk nemet mondani arra,
ami ellen erkölcsi érzékünk tiltakozik - ez a szembenállás képessége. Tudunk
egyedül maradni, ha éppen arra van szükség - ez a vállalt magány. Ha csak az
egyikre vagy másikra vagyunk képesek, megbillen az egyensúlyunk, egyoldalúvá
torzul az életünk. A teljes ember tud örülni és együtt lenni, tud haragudni és
javítani, tud szemközt maradni önmagával.
"Semmilyen érzelem nem állandó hőfokú. Az érzelmek élnek, tehát
természetes lüktetésük, apályuk és dagályuk van."
Gondolati háttér: Minden kapcsolatnak vannak felfelé ívelő
és romló periódusai. A kapcsolat vállalása azt jelenti, hogy rossz szakaszaival
együtt vállaljuk. Egy kapcsolat újra kiemelkedhet a hullámvölgyből, ha
megértően segítünk. Ha sértődötten elvonulunk, akkor baj lehet. Az emberi
viszonyok nem tenyésznek szabadon, mint a gaz - gondoznunk, ápolnunk kell őket,
mint a nemes növényeket.
"A dolgokkal akkor kell elkezdeni törődni, amikor még nem is jöttek
létre. Akkor kell rendet tartani, amikor még nincs felfordulás. Ami nyugalomban
van azt könnyű megtartani. Ami még nem született meg, arról könnyű tervet
szőni. A még törékenyt könnyű eltörni, a még parányit könnyű megsemmisíteni. A
húszméteres faóriás egy pici sarjból fejlődött ki. A kilenc emeletes tornyot
egy sor téglával kezdik építeni. Az ezer mérföldes utazás egy lépéssel
kezdődik."
Kapcsolódó cikkek: