- Ne vessétek meg a rövid történeteket! Ahogy az elveszett aranyérmét egy fillérnyi gyertyával találják meg, úgy a legmélyebb igazságot is egy rövid történet segítségével.-
Anthony de Mello
...

Létezik egy zen buddhista szellemi gyakorlat, amelyen keresztül egyszerre irányíthatjuk a  szívünket és az elménket meditáció közben.
A koanok eszközül szolgálnak gondolataink kikapcsolására, hogy így eljuthassunk szellemünk mélyebb rétegébe. A kínai eredetű
szó jelentése "kinyilvánítás", illetve "föntről jövő, fenséges üzenet".
A koanok mindennapi tudatunkról mutatnak nekünk képet, egyszersmind
a megvilágosodott elme villanásai.

...

Nobushige, a katona azt kérdezte Hakuintól, a híres Zen Mestertől:
- Valóban van Paradicsom és Pokol?
- Te ki vagy? - érdeklődött Hakuin.
- Szamuráj vagyok. - válaszolt Nobushige.
- Te! Szamuráj! Miféle uraságnál szolgálsz te? Úgy nézel ki, mint egy koldus!
Nobushige felbőszülten rántotta elő kardját.
- Úgy! Szóval kardod is van! Talán untatlak, hogy le akarod vágni a fejem?
Nobushige felemelte a kardját.
- Csak tessék. Nyitva a Pokol kapuja. - jegyezte meg Hakuin.
Ekkor a szamuráj leengedte a kardot és mélyen meghajolt.
- Csak tessék. Nyitva a Paradicsom kapuja. - mondta a Mester.

...

A Mester rendszerint lebeszélte az embereket arról, hogy kolostorban éljenek:
- Ahhoz, hogy hasznod legyen a könyvekből, nem kell könyvtárban laknod -mondogatta.
Még erőteljesebben is megfogalmazta:
- Anélkül is olvashatsz könyveket, hogy valaha is betedd a lábad egy könyvtárba; s lehetsz lelki ember úgy is, hogy sosem mégy templomba.

...

Most élsz !
- Szerintetek melyik a legfontosabb vallási kérdés? - kérdezte egy nap a Mester. Sok feleletet kapott:
- Van-e Isten?
- Ki az Isten?
- Hogyan juthatunk el Istenhez?
- Van-e élet a halál után?
- Nem - mondta a Mester -, a legfontosabb kérdés a következő: ki vagyok én?
A tanítványok jobban megértették hogy mire utalt, amikor fültanúi voltak a Mester és egy prédikátor beszélgetésének.
- Szerinted, ha meghalsz, akkor a lelked a mennybe megy?
- Igen - válaszolt a prédikátor.
- És a tested a sírba kerül?
- Igen.
- És, ha szabad kérdeznem, te hol leszel?

...

Azonosítás
- Szeretném látni az Istent.
- Éppen őt nézed - mondta a Mester.
- De akkor miért nem látom?
- Miért nem látja a szem saját magát? - kérdezett vissza a Mester. Később még hozzátette:
- Ahogy fölösleges a késtől azt kérni, hogy saját magát vágja el, vagy a fogótól, hogy magába harapjon, ugyanúgy fölösleges Istentől kérni, hogy mutassa meg magát.

...

Szolgálat
A Mesterről köztudott volt, hogy jobban szereti a cselekvést, mint a visszahúzó­dást. De ő mindig hangsúlyozta, hogy "megvilágosult" cselekvésre gondol. A tanít­ványok meg azt szerették volna tudni, hogy a "megvilágosult" mit jelent. Jó szándé­kot talán?
- Ó, nem - mondta a Mester. - Gondoljatok csak arra, mennyire a jó szándék ve­zeti a majmot, amikor kiemeli a halat a vízből, hogy megmentse a megfulladástól!

...

Valóság
Bár a Mester igyekezett élvezetessé tenni és élvezni az életet, az is köztudott volt róla, hogy alkalmanként komoly kockázatokat vállalt. Például, amikor elítélte a kor­mány zsarnokságát, és kitette magát a letartóztatás és a halál veszélyének, vagy ami­kor tanítványainak egy csoportjával a lepra sújtotta falu segítségére sietett.
- A bölcs ember nem fél a haláltól szokta mondogatni.
- De miért kockáztatná az ember olyan könnyen az életét? - kérdezték egyszer tőle.
- Miért törődne az ember azzal, hogy egy gyertyát kioltanak, amikor már megvir­radt?

...

Elsőbbség
A Mester örült a technika fejlődésének, de nagyon is tudatában volt a korlátainak. Amikor egy gyáros megkérdezte tőle, hogy mi a foglalkozása, így válaszolt:
- Az emberiparban dolgozom.
- Az meg, könyörgöm, ugyan micsoda? - kérdezte a gyáros.
- Gondolj magadra - mondta a Mester. - A te erőfeszítéseid jobb eszközöket pro­dukálnak, az enyémek jobb embereket.
Később a tanítványainak még hozzátette:
- Az élet célja a személyek kibontakoztatása. Manapság, úgy tűnik, az embereket jobban foglalkoztatja a dolgok tökéletesítése.

...

Függetlenség
Úgy tűnt, hogy a Mestert egyáltalán nem érdekli, mit gondolnak felőle az emberek. Amikor a tanítványok megkérdezték, hogyan is érte el ezt a belső szabadságot, han­gosan felnevetett:
- Húsz éves koromig egyáltalán nem törődtem azzal, hogy mit gondolnak rólam az emberek. Azután viszont állandóan azon izgultam, hogy mit gondol a környezetem. Ötvenedik születésnapom után váratlanul rájöttem arra, hogy a kutya sem törődik velem.


Boldogság

- Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.
- Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked? - kérdezte a Mester.
- Esküszöm, bármit megteszek.
- Jól van. Hány állatotok van?
- Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.
- Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
- Menj haza - mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.
Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
- Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!

...

Bölcsesség
A Mester mindig örömmel hallotta, ha az emberek elismerték tudatlanságukat.
- A bölcsesség egyenes arányban növekszik a tudatlanságunk beismerésével - ál­lította.
Amikor magyarázatot kértek tőle, ezt mondta:
- Ha belátod, hogy nem vagy olyan bölcs, mint ahogy tegnap vélted magadról, ak­kor ma már bölcsebb vagy.

...

Felszabadulás
- Hogyan lehetnék szabad?
- Találd ki, hogy ki kötözött meg - felelte a Mester. Egy hét múlva visszajött a tanítvány s így szólt:
- De senki sem kötözött meg.
- Akkor miért akarsz felszabadulni?
Ez volt a megvilágosodás pillanata, a tanítvány hirtelen szabaddá lett.

...

Korlátozottság
A Mester mindig udvariasan fogadta az egyetemi professzorokat, akik megláto­gatták, de sosem válaszolt a kérdéseikre, és sosem merült bele teológiai spekuláció­ikba. Tanítványainak, akik nagyon csodálkoztak ezen, így magyarázta meg:
- Hogy tudna valaki az óceánról mesélni a kútban lakó békának, vagy az isteniről beszélni azoknak, akik beszűkítik magukat saját fogalmaikba?

...

Jóindulat
Egy fűszeres jött a Mesterhez nagy bajával. Üzletével szemben ugyanis egy nagy áruház nyílt meg, s - attól félt, hogy nemsokára tönkre fogja őt tenni. Neki pedig már az ősei is abban a kis üzletben keresték meg a kenyerüket. Ha most ő azt elveszíti, akkor mindennek vége, mert semmi máshoz sem ért. A Mester ezt mondta neki:
- Ha félsz az áruház tulajdonosától, akkor gyűlölni fogod. Ez a gyűlölet lesz a végzeted.
- Mit tegyek hát? - kérdezte a zaklatott fűszeres.
- Minden reggel menj ki az üzletedből a járdára, s áldd meg az üzletedet, kívánj magadnak boldogulást. Aztán fordulj az áruház felé, és áldd meg azt is!
- Mit? Még hogy megáldjam a vetélytársamat, aki tönkretesz?
- Minden neki szánt áldás visszaszáll rád. Minden rossz, amit neki kívánsz, téged fog pusztítani.
Hat hónap múlva visszajött a fűszeres, hogy beszámoljon a fejleményekről. Bekö­vetkezett, amitől félt: be kellett zárnia üzletét. De most már ő vezette az áruházat, s dolgai sokkal jobban álltak, mint valaha.

...
Ünneplés
- Mit adna a lelkiség nekem? - kérdezte az alkoholista a Mestert.
- Alkoholmentes ittasságot - hangzott a válasz.

...

Félelmeink
Egy félelmekkel teli vallásos látogatóhoz így szólt a Mester:
- Miért vagy olyan nyugtalan?
- Mert esetleg nem részesedem a megváltásban.
- És mi a megváltás?
- A Felszabadulás. A Szabadság.
Erre a Mester hangosán felnevetett, s ezt kérdezte:
- Szóval téged kényszerítenek arra, hogy szabad légy? Arra vagy kötelezve, hogy felszabadulj?
Abban a pillanatban a látogató megkönnyebbülten fellélegzett, s minden félelme eltűnt örökre.

...

Nemtörődömség
A Mester mindig azt hangsúlyozta hogy magunknak kell tanulnunk, magunkat kell tanítanunk, ahelyett, hogy mások tekintélyén csüngenénk. Ennek is megvannak per­sze a maga hátrányai.
Jó példa volt erre az a fiatalember, aki szilárdan meg volt győ­ződve arról, hogy mindenféle kábítószert ki kell próbálnia, hiszen azok a misztikus élmények eszközei - és csakis kockázattal és próbálgatással tanulhatunk.
Ez az eset a Mestert arra indította, hogy elmesélje a csavar és a szög régi történetét.
"Az egyik módja, hogy kitaláld, vajon a deszkádba szöget vagy csavart kell-e ten­ned, a következő: verd be a szöget. Ha elrepeszti a deszkát, máris tudod, hogy a csa­varra lett volna szükséged."

...

Esztelenség
A saját megvilágosodásáról a Mester mindig is nagyon hallgatag volt, bár a tanít­ványok mindent elkövettek, hogy beszédre bírják. Csak annyit sikerült megtudniuk, amennyit a Mester a legkisebb fiának mondott, amikor az azt akarta tudni, hogyan érezte magát az apja, amikor megvilágosodott. A válasz így hangzott: hülyén. Ami­kor a fiú azt is megkérdezte, hogy miért, a Mester ezt mondta:
- Tudod fiam, az olyan volt, mint amikor mindent elkövetsz, hogy behatolj egy házba: létrán mászol, és ablakot zúzol - s később észreveszed, hogy a ház ajtaja nyit­va volt.

...

A Mester egyszer fültanúja volt annak, amikor a tanítványa ezt mondta az egyik látogatónak:
-Nagy megtiszteltetés ért, mert amíg a Mester százakat elküldött, addig engem kiválasztott tanítványának.
Később, amikor kettesben voltak, a Mester ezt mondta a tanítványnak:
-Jól jegyezd meg, hogy amiért téged választottalak, és nem a többieket, az azért volt, mert neked nagyobb szükséged van rá.

...

A gyermekek erkölcsi neveléséről a Mester egyszer ezt mondta:
-Amikor tizenéves voltam, apám figyelmeztetett bizonyos helyeket illetően a városban. Azt mondta:
-Fiam, nehogy betedd a lábad egy éjszakai mulatóba!
-Miért ne? – kérdeztem tőle.
-Mert olyan dolgokat látnál, amelyeket nem illene.
-Ez persze felkeltette kíváncsiságomat, s az első adandó alkalommal bementem egy éjszakai mulatóba.
A tanítványok megkérdezték:
-És láttál valamit, amit nem illett volna?
-De még mennyire! – válaszolta a Mester. – Ott láttam az apámat.

...

Amikor arról kérdezték, hogy miért nem érvel soha senkivel, a Mester a következő történettel válaszolt.
Egy öreg kovács bevallotta egyik barátjának, hogy apja -aki szintén kovács volt- akarta azt, hogy ő is ezt a szakmát folytassa, bár a mamája azt szerette volna, ha fogorvos lesz.
-De tudod, örülök, hogy apám akarata érvényesült, mert ha fogorvos lettem volna, felkopott volna az állam. Ezt be is tudom bizonyítani.
-Hogyan? -kérdezte a barátja.
-Harminc éve vagyok ebben a kovácsműhelyben, de egyetlen egyszer sem jött be senki fogat húzatni.
A Mester ezzel fejezte be:
-Ilyen logikából csinálják az érvelést. De ha látsz, akkor nincs szükséged logikára.

...

-Az emberek boldogtalanságának az a fő oka, hogy szenvedéseikből valami perverz gyönyört merítenek- mondta a Mester.
Elmesélte, hogyan utazott egy éjjel vonaton a hálókocsi felső ágyán. Nem tudtt aludni, mert az alsó ágyon egy nő állandóan így sóhajtozott:
-Milyen szomjas vagyok.... Istenem, milyen szomjas vagyok!
Mivel siránkozása nem csitult, a Mester végül fogta magát, lemászott a létrán, végig ment a vonaton, pedig a folyosók nagyon szelesek voltak. Megtöltött két nagy papír poharat vízzel, visszatért, és odanyújtotta a gyötrődő nőnek:
-Asszonyom, tessék! Egy kis víz.
-Az Isten áldja meg, uram! Nagyon köszönöm.
A Mester visszamászott az ágyába, kényelmesen elhelyezkedett, s már éppen az áldott elalvás határán volt, amikor alulról újra felhangzott a siránkozás.
-Ó, milyen szomjas voltam.... Istenem, milyen szomjas voltam!

...

Nincs se jó, se rossz... csak a gondolkodás tesz azzá valamit.
A Mester ezt magyarázandó, elmesélt egy történetet.
Gyermekként fültanúja volt annak, amikor az apja, a híres politikus, keményen megkritizálta azt a társát, aki átlépett az ellenzékhez.
-De apám, nem is olyan régen agyon dicsérted azt az embert, aki az ellenzékből hozzátok jött át!
-Kisfiam, talán jobb is lesz, ha minél korábban megtanulod az életnek azt az alapvető igazságát, hogy azok, akik az ellenzékhez állnak, azok árulók. Azok pedig, akik belépnek a mi pártunkba, azok megtérők.

...

-A megvilágosodás- mondta a Mester, amikor erről kérdezték -olyan mint az ébredés. Most még alszol, és  nem is tudsz róla.
Azután pedig elmesélte annak a nemrég házasodott nőnek az esetét, aki férje iszákosssága miatt panaszkodott.
-Ha tudtad, hogy iszik, akkor miért mentél hozzá? -kérdezték tőle.
-Fogalmam nem volt arról, hogy iszik, mindaddig amíg egyszer józanul haza nem jött.



...

A Mester erős szavakkal bírálta a kormányzót, amiért brutálisan szétverette a fajgyűlölet elleni tüntetést. A kormányzó visszaírt, hogy ő csak a kötelességét teljesítette. Erre ezt mondta a Mester:
-Minden egyes alkalommal, amikor egy buta ember olyat tesz, amit szégyellni kellene, arra hivatkozik, hogy ez volt a kötelessége.

...

A Mester senkivel sem vitatkozott, mert tudta, hogy az "érvelők" nem az Igazságot kereseik, hanem saját elképzelésük megerősítését. Az érvelés értékét a következőképp szemléltette tanítványainak.
-Egy szelet vajas kenyér a vajazott oldalával lefelé vagy felfelé esik a földre?
-Természetesen a vajazott oldalával lefelé.
-Próbáljuk meg!
Megkentek egy szelet kenyeret vajjal, feldobták a levegőbe. Le is esett -a vajazott oldalával felfelé!
-Én nyertem!
-Csak azért, mert én elkövettem egy hibát.
-Milyen hibát?
-Nyilvánvaló, hogy nem a jó oldalát vajaztam meg a kenyérnek.

...

A Mester beszédeinek egyik gyakori témája volt az, hogy ragaszkodásaink eltorzítják felfogásunkat. A tanítványok törkéletes példát kaptak erre, amikor egyszer fültanúi voltak a Mester és egy anya közti párbeszédnek.
-Hogy van a lánya? - kérdezte a Mester.
-Ó, az én kislányom! Milyen szerencsés. Nagyszerű férje van. Vett neki egy autót és mindenféle ékszert, amit csak megkívánt, rengeteg szolgálója van. A férfi ágyba viszi neki a reggelit, és lányom délig fel sem kel. Milyen nagyszerű férfi.
-És a fia?
-Szerencsétlen fiú! Micsoda boszorkát vett feleségül! A fiam vett neki egy autót, mindenféle ékszert, amit csak megkívánt, és egy hadseregnyi szolgája van. De a nő délig ágyban marad! Még azért sem kel fel, hogy a fiamnak reggelit készítsen.

...

Egy nap mikor Ryókan zen mester nem volt otthon, egy tolvaj hatolt be a kunyhójába. Mindent feltúrt, de nem talált semmit, amit érdemes lett volna ellopnia. Közben hazaért Ryókan mester, és látta mi a helyzet.
-Olyan hosszú utat tettél meg idáig, nem engedhetem, hogy üres kézzel távozz, fogadd el ezt a ruhadarabot! - mondta, és levette a köntösét. A tolvaj meghökkent, és értetlenül elrohant vele. Ryókan nyugodtan kisétált a kertbe, leült félmeztelen a holdvilágos éjben.
-Szegény fickó. Bárcsak neki adhattam volna ezt a gyönyörű holdfényt is.

Gondolati háttér: A pénz és karrier hajszolása közben megfeledkezünk
a természet szépségeiről. A csillagok, a Hold, a felhők,
a folyók, a virágok illata, mind-mind nyugalommal
és gyönyörűséggel tölt el minket.
Bármilyen élethelyzetben vigaszt nyújthatnak

...

Életről
Csak a legélesebb szem fedezhetett fel valami különöset a Mesteren. Megijedt, el­szomorodott, ha a körülmények úgy hozták. Tudott nevetni, sírni vagy dühöngeni. Szerette a jó ételeket, nem zárkózott el egy italtól, sőt kettőtől sem, és az is köztudott volt róla, hogy megfordult egy-egy csinos nő után. Amikor egy utazó azt panaszolta fel, hogy a Mester nem "szent ember", az egyik tanítvány helyreigazította:
- Más az, ha egy ember szent, és egészen más az, hogy úgy viselkedjen, hogy ne­ked is annak tűnjön.

...
Mélység
A Mester így szólt az üzletemberhez:
- Ahogy a hal elpusztul a szárazföldön, úgy pusztulsz el te is, amikor belegaba­lyodsz a világ dolgaiba. A halnak vissza kell térnie a vízbe, neked pedig a magányba.
Az üzletember megrémült.
- Fel kell adnom az üzletemet, és kolostorba kell vonulnom?
- Nem, nem. Tartsd meg az üzletedet, s térj vissza a szívedbe.

...

Illúzió
- Hogyan nyerhetem el az örök életet?
- Az örök élet most van. Élj a jelenben!
- Dehát a jelenben élek, vagy nem?
- Nem.
- Miért nem?
- Mert még nem dobtad el a múltad.
- Miért kellene eldobnom a múltam? Nem volt abban minden rossz.
- A múltat nem azért kell eldobni, mert rossz, hanem mert halott.

...

A tanítvány már alig bírta türtőztetni magát, hogy el ne mondja a pletykát, amit a piacon hallott.
- Várj egy percig - intette a Mester. Igaz az, amit el akarsz nekünk mondani?
- Nem tudom, nem gondolnám.
- Hasznos?
- Nem tudom, nem, egyáltalán nem az.
- Szórakoztató?
- Hát, nem.
- Hát akkor minek hallgassuk meg? Na meg azt gondolom, kisebbé válsz általa mások szemében!
A Mester még hamiskásan hozzátette:
- Ha csak továbbadnád az nem volna olyan nagy baj, de még meg is toldod.

...

A tanítványok egy csoportjának, kiknek minden szíve-vágya egy zarándoklat volt, azt mondta a Mester:
- Vigyétek magatokkal ezt a keserű tököt. Feltétlenül mártsátok bele minden szent folyóba, s vigyétek el minden kegyhelyre!
Amikor a tanítványok visszajöttek, a tököt megfőzték, s feltálalták egyfajta szent­ségi ételként.
- Különös - mondta a Mester ravaszul, miután megkóstolta - sem a szenteltvíz, sem a kegyhelyek nem édesítették meg!

…
Természetesen voltak szabályok a kolostorban, de a Mester mindig óvott a törvény zsarnokságától.
- Az engedelmesség megtartja a szabályokat - mondta. - A szeretet viszont tudja, hogy mikor hághatjuk át azokat.

...

A közösségi ülésen mindenki azzal foglalkozott, hogy van-e élet a síron túl. A Mester csak nevetett, s nem válaszolt egyetlen kérdésre sem.
Tanítványainak pedig, akik magyarázatot követeltek erre a kitérő magatartásra, ezt mondta:- Észrevettétek-e, hogy pont azok akarnak egy másik, örökké tartó életet, akik a jelenlegivel sem tudnak mit kezdeni?
- De van-e élet a halál után, vagy nincs?
- Van-e élet a halál előtt, ez itt a kérdés - mondta a Mester rejtelmesen.

...

Túlsegítés
A Mester sohasem erőltette a fejlődést, hanem hagyta, hogy mindenki a saját üte­me szerint haladjon. A következő kis történettel magyarázta ezt meg:
"Valaki egyszer észrevett egy pillangót, amint éppen a bábjából próbált kimászni. Az illető a folyamatot túl lassúnak találta, ezért gyengéden lehelni kezdte a lepkét. A meleg fuvallat fel is gyorsította a folyamatot. De ami kibújt a bábból, az nem lepke lett, hanem egy szétroncsolt szárnyú lény."
- A növekedési folyamatot - vonta le a következtetést a Mester - nem lehet fel­gyorsítani. Csak azt érjük el, hogy tönkretesszük.

...

-Hogyan nyeri el valaki a boldogságot?
-Úgy, hogy megtanul elégedett lenni azzal, amije van.
-Akkor hát semmit sem kívánhatunk.
-Dehogy nem, feltéve, ha olyan a beállítottságunk, mint azé az apáé, akivel a szülőosztályon találkoztam.
Az ápolónő így szólt hozzá:
-Tudom, hogy ön fiúra számított, de kislánya született.
Mire a férfi:
-Nem tesz semmit, hisz azt szerettem volna, hogy kislány legyen, ha nem fiú lesz.

...