jobb agyféltekés rajztanfolyam, rajzórák, olajfestmény rendelésre -portré, mandala-, tudatosság

Ráébredni életed céljára | Hullámok a létezés felszínén | Új föld |

Az átlalakulás sürgőssége

"Ha mély válsággal kell szembenézni; ha a világban való létezés, a többi emberrel és a természettel való kapcsolat régi módja többé már nem működik; ha az életben maradást leküzdhetetlennek látszó problémák fenyegetik, akkor az egyedi életforma -vagy faj- elpusztul, illetve kihal; vagy pedig egy evolúciós ugrással állapotának korlátai fölé emelkedik."

"Az emberi elme -az ősi bölcseleti tanítók által már több mint 2500 éve fölismert - működészavara, amit immár fölnagyít a tudomány és a technika, első alkalommal fenyegeti a bolygó életben maradását."

"A föld lakóinak jelentős része hamarosan rájön, ha már rá nem jött, hogy az emberiség manapság kemény választás elé kerül: fejlődj vagy pusztulj!
Az emberiség még mindig viszonylag kicsiny, de gyorsan növekvő hányada már tapasztalja magában a régi egós minták széttöredezését, és a tudat új dimenziójának a felbukkanását.
Ami most megjelenőben van, az nem valami új hitrendszer, új vallás, spirituális ideológia vagy mitológia. Nemcsak a mitológiák, és a hitrendszerek végórái felé is tartunk. A változás mélyebbre hatol, mint elméd tartalma, mélyebbre, mint a gondolataid. Az új tudatosság középpontjában történetesen a gondolat transzcendálása (átlépése) áll, az újonnan megtalált képesség a gondolat fölé való emelkedésre, egy olyan dimenzió felismerése önmagadban, ami végtelenszer hatalmasabb, mint a gondolat. Azt követően már nem eredezteted identitásodat -annak tudatát, hogy te ki vagy- a gondolkodás szüntelen áramából, amit a régi tudatosságban élve önmagadnak hittél.
Micsoda felszabadulás, hogy a "hang a fejemben" nem én vagyok!
De akkor ki vagyok?
Az, aki azt hallja.
A gondolkodást megelőző tudat vagyok;
a tér vagyok, amelyben a gondolat -vagy az érzés, vagy érzékszervi érzékelés- megjelenik, illetve megtörténik.

Az egó nem több ennél: azonosulás a formával, ami főként gondolatformát jelent.
Ha a gonosznak van egyáltalán bármilyen realitása (valóságtartalma) -és relatív,
s nem abszolút realitása van-, akkor ez is a definíciója: teljes azonosulás a formával. Fizikai formákkal, gondolatformákkal, érzelmi formákkal.
E teljes azonosulás eredménye: sejtelmem sincs az egésszel való összekapcsolódottságomról, a minden "mással" és a Forrással való belső egységben levésemről. Ez a feledékenység az eredendő bűn, a szenvedés, a káprázat. Ha a totális elkülönültség e káprázata irányítja minden gondolatomat, szavamat és tettemet, akkor vajon milyen világot teremtek ? Hogy választ kapj erre a kérdésre, figyeld meg az emberek közti kapcsolatokat, olvass el egy történelemkönyvet, vagy nézd meg este a tévéhíradót!

Ha az emberi elme struktúrái változatlanok maradnak, akkor végül újra és újra alapvetően ugyanazt a világot, ugyanazokat a gonoszságokat, ugyanazt a működészavart teremtjük újra."
Kapcsolódó cikkek:

Eckhart Tolle: Új Föld