2012.07.08. 

Nem is meséltem, hogy csütörtökön hol voltam… egy idősek otthonában, ahol olyan szép nagy kert van, mint egy kis liget… 2-re mentünk, és rossz a légkondi az autómban, így gondolhatjátok, kicsit melegem volt… :) na de volt slag, amit szépen úgy ruhástúl a fejem fölé lőttem, és uuu… az jó volt, kicsit folydogált belőlem a víz egy darabig, de felfrissültem.. és nem csak én, hanem néhány beputtyadt lakóknak is kinyílt a szeme, nem szoktak hozzá a látványhoz…:D 
a zuhanyhoz nem kellett nagy bátorság,  a copfos frizurámon nincs mit félteni, sminket nem hordok, ruhám lenge, alatta egy apró tanga, a slag jó hosszú volt, langyos víz garantálva, mire meg kihűlt volna már át is adtam a kollegának, hogy lőjön még  hátba is egy cseppet…
aztán kitárt karokkal megkérdeztem, hogy ki kér egy ölelést, és lám-lám a bátor koordinátorom bevállalta…:) hamar megszáradt ő is…:)
tehát üdén lecuppantam a székre a terített asztalhoz, csendben csöpögő szoknyámmal a száraz fűnek okozva további örömöket…
na de mit kerestem én itt?

A kedves vezetőség záró-kertipartit szervezett nekünk, önkénteseknek… bizony… :)
volt szendvics, pogácsa, torta, üdítők, köszönet mondás és oklevél..:) egészen meghatódtam, mert ebben a melegben, ennyit utazni meg minden…  egy igen kedves gesztus volt így megköszönni a munkánkat… jól esett…
igazából ez már csak a hab volt a tortán arra, amit egész évben kapunk a lakóktól, betegektől és hozzátartozóktól… igen, mert van egy kórház is ahova járok, hetente egyszer az otthonba, egyszer meg a kórházba megyek… egész más a hangulata a kettőnek…

az otthonban ugye állandó lakók vannak, akik már ott töltik le a hátralevő életüket, van idő megismerni, megszeretni őket, egy intim, baráti, szinte családias viszony alakulhat ki…
nehéz szavakba önteni, hogy mit érez az ember, amikor pl. egy 90 fölötti hölgy, aki már több éve csak fekszik egy rácsos ágyban, és nem igen látogatja senki, fogja a kezed és úgy néz rád nagyon komolyan, kedvesen, és azt mondja, hogy: Megérte ennyi ideig élnem, mert megismerhettem magát. 
Sok szépet hallottam már, sok jót kaptam, de valahogy ez nagyon megérintett. Hm..lehet, hogy most ez hülyén jön ki, hogy ilyeneket mesélek, mert lehet olyan hatása is, hogy itt tömjénezem magam, de sebaj, csak őszintén folyik belőlem a szó… tehát ha egy testnek már minden mozdulat veszélyes és fájdalmas, amikor tele van felfekvésekkel, amik átvérzik a kötést, és így tölt éveket, és akkor képes egy ilyet mondani, hogy ez megérte… viszek is neki kedden tejberizst, mert azt imádja…:)  jaj, úgy meg lehet őket szeretni… most egy kedd kimaradt, mert elfogyott a benzin… grrr… de legalább a ház előtt, nem útközben…:), de nem erőltettem a dolgot tömegközlekedéssel, mert a főnökség úgy is azt ajánlotta, hogy egy kis nyári szünetet azért tartsunk, na hát akkor ez a kedd lesz a szabadságom és akkor az is el van intézve…

jaj, meg ugye vannak itt jó sokan akik hajléktalan szállókról kerültek be…
hááát…:)
azok a velem kedves, helyes, udvarias férfiak egymássaaal…
hát nem kedvesek! :)
konkrétan néha legszívesebben kinyírnák egymást… van akit igazából nem is nagyon láttam józanul, nem tudom, hogy csinálja, mert hát bizony a nyugdíjból nem sok marad, ha egyáltalán marad…
de ő is nagyon helyes, úgy csapja a szelet, mint a szél..:))) mindig valami pornófilmet akarna, mert az övéit már nagyon unja…:)
na aztán van a morcos sittes, az milyen!!!a lábfeje lefagyott egy téli reggelre, a keze kacska, a haja olyan mit a kefe, ötször annyi, mint egy átlagembernek, és úgy sakkozik, mint a villám… :)
őt a sakkal hódítottam meg…
ott duzzogott, mikor először láttam, rám se nézett, hogy ő nem beszélget, mondtam nem muszáj, sakkozhatunk is, ez csak úgy kijött belőlem, erre felnéz, hogy igen? az jó lenne… mondom jó, majd hozok sakkot legközelebb, mondja, hogy de rendeset, ne olyan vacak műanyagot… mondom jó, van egy igazi erdélyi fa sakkom.. ez már tetszett neki; na, az jó lesz, az az igazi…
hát mikor először játszottam vele, csak lestem, még alig tettem le a bábum, már lépett is, de ráadásul nem hülyeséget, hanem sz...rá vert… na ez ment egy-két hétig, aztán bedacoltam, hogy jó…. a Lujzákat nem lehet ilyen randán földbe döngölni… és nem érdekelt, hogy milyen gyorsan lép, bevállaltam, hogy bizony nekem ehhez idő kell, és átgondoltam az én tempómban…
azóta egálban játszunk.. :)
egy kicsit ő is lelassult ám, meg én is szaporább lettem…
ezt csak titokban írom le, de egyszer vittem neki két ujjnyi házi szilvapálinkát…:)
gondoltam ez egészségesebb, mint amit amúgy iszik, mert bio...
na ennek egy darabig meg volt a következménye, mert nem fért a kis fejébe, hogy egyszer volt Budán kutyavásár… :D de intelligens a madár, mert háromnál nem próbálkozott többször… azt mondta olyan kis beletörődően, hogy; nem baj, csak maga jöjjön.. :) hát ez is jól esett…
meg mikor olyan morcosan utánam szól, hogy vigyázzon magára… ezt úgy löki oda, hogy valami imádni való.. egyszer nem láttam még mosolyogni sem… a legkisebb rezdülés nem volt a szája sarkában, soha… kíváncsi vagyok látom-e valaha…

na mindegy, azóta beköltözött egy új lakó, neki sajnos még kevesebb lába van, mint morcosnak, ő is belopta magát a szívembe, és ő is imád sakkozni… hát azóta ez a két ember minden nap játszik vagy húszat, de mit össze üvöltöznek!.. a többi lakónak az agyára mennek… :D
nem bírnak veszíteni… mondjuk én még nem hallottam őket üvöltözni, mert nekem udvariasan megköszönik a játszmát, de egymásra kígyót-békát mondanak… sőt, az egyik bábúból hiányzik egy darab, ami azért nem pite...  meg is van tiltva nekik, hogy csendes pihenőben játszanak… pedig a sakk igazán nem egy zajos sport… a tolókocsis viszont régen karatézott, és képzeljétek, mikor a lakóknak kívánság műsort szerveztem, ő Tankcsapdát kért… :) mondtam is neki, hogy a lányom imádja, és egyszer még engem is elvitt egy koncertre… erre legközelebb odagurul hozzám, és ad nekem egy papírt, kinyitom, hát egy Tankcsapda poszter.. mondja, hogy ő ezt itt nem tudja hova kitenni, eddig őrizgette, de adjam oda a lányomnak… hááát ettől is meghatódtam…

na jó, ez hosszú lett, a kórházról legközelebb írok, de az egész más ám…

bár vannak visszatérő arcok, és vannak akik sok időt ott töltenek, (a neurológián vagyok) de nagyon sok a változó arc, több a fiatalabb, sokan felgyógyulnak és hazamennek, eleve sokan vannak, akik csak infúziós kezelésre jönnek akár csak pár napra, egy hétre, tehát.. de erről legközelebb..

ja igen, azért írtam ilyen hosszú idő után most először az önkénteskedésről, mert kevesen vagyunk, és ezt egy kis kedvcsinálónak szántam…
koordinátorom, (aki hagyta, hogy eláztassam) azt üzeni, hogy ha akad a cikkemre jelentkező, akkor sok szeretettel várja őt szeptemberben…