Istenem de szép az élet!

Most pl. a lányom hazahozott egy parányi ebet, Fehérváron egy szelektív szemétgyűjtőbe dobták be, és már egy hete boldogít itt minket a kis drááága… grrrr…..
Azóta annyi örömforrást fedeztem fel, amikre eddig nem is gondoltam!!!…
Pl.
-óriási boldogság, hogy mennyi olyan kis fekete dolog van, ami nem sza..ja és pisili össze a lakást… pl. egy adaptert meglátok a földön, és elönt a boldogság, vagy egy kis fekete táska.. ilyesmik…
-aztán hát a macskám!!! Óóóó!!!! Eddig olyan fanyalogva takarítottam ki naponta az almát, (alomját?) hát most ez is olyan kis örömtelivé vált, hogy lám-lám! milyen egyszerű is ez…
-na és ha meglátom Lelencet, (az Illatos úti sintértelepről mentettük ki, úgy találták egy kartondobozba zárva az anyjával és a testvéreivel)
aki szintén fekete, amint elegánsan, intelligensen vonul erre-arra a lakásba, nem veti rám magát nyüfögve-sírva örömében, nem rágja le a fülem, a copfom és a fiókok fogantyúját, hát tripla öröm, mint eddig…
-aztán az milyen kafa, mikor csak úgy simán léphetsz egyet!!! bár elsőre már nem mindig sikerül, mert kezdek automatikusan gólyalépésben járni… tehát csak úgy simán lépni egyet valami csoda!
a lakás ugyanis akadálypályává változott.. a farostok -amikre festenék, ha lenne időm két felmosás és egy mosásberakás, és ecetes rongyáztatás közt- minden ajtóban keresztbe vannak rakva, mert így az eb rekeszelve van, a macska meg szabadon közlekedhet… hát ugye mi is, csak hol 40 hol 90cm magasat kell lépni…
-az is klassz, hogy nem mindig öntöm ki, ami ilyenkor a kezemben van, pl. egy forró levest, mert a konyhában nem lehet leülni már enni, az lett kinevezve karanténnak… ott most kutyapelusok vannak -dísznek-, a vizestál, ami körül csónakázni lehet, a fekvős helye, a játékai, amik közt van egy labda, na arra ne lépjen rá senki gyanútlanul… egy sima kávéfőzés is kész terepgyakorlat, akcióhősnek érzem magam, mikor elégedetten átegyensúlyozom magam a roston, és … ahhh.. mindegy…
-az is szuper, hogy kidobtuk végre a homokot, ami az egész lakásban sercegett, és bár volt egy nyári tengerparti filingje, de azért kicsit zavaró volt a fehér kövön.. bár egy félórácskát eltöltöttem vele, mert nagyon jól lehet rajzolgatni, szórni, láttatok már ilyet biztos.. csak ez nem volt alulról megvilágítva ugye… amúgy a homok azét került fel az egyik sarokba, mert az egyik tanácsnokunk asszondta, hogy neki bevált, ( a kutyájára értve) és hogy majd a természet hívó szavára, akkor odapiszkít az eb, a drága csalogató cseppek az állatboltból ugyanis fityiszt sem érnek… a kis fekete tündér, csak kiette belőle a nagyobb kavicsokat, és roppant sután ugrálva, sűrűn eltaknyolva frankón szétjátszotta az egészet…
-az is nagy öröm, hogy semmi baja nem lett a kis dögnek, nem kellett icaka ügyeletre vinni, miután konkrétan egybe lenyelt egy egész csirkenyakat!!! ezt még mindig alig hisszük, de így volt… egy roppanást sem hallottunk, csak eltűnt egyetlen pillanat alatt… a tanyasi kutyáknak ez nászing, na most ez a kutya viszont akkora mint négy csirkenyak… nem, inkább csak három…
-az is klassz, hogy van olyan ruhám, amit úgy tudok kivenni a szekrényből, hogy nem kell előtte az ajtótorlaszokat elbontani, csak úgy suttty… kinyitom a szekrényajtót és kész…
tehát öröm öröm hátán,
most pl. hogy nem én vagyok az ügyeletes, mert lánykámnak ma rövid napja volt a suliban, ááááááleluja, én most itt kipanaszkodom magam, hogy milyen boldogság-forrásaim vannak, és utána ülhetek le végre festeni… amúgy ez a lányom kutyája….ebben megállapodtunk, hogy éééén nem akarok kutyát…. de most zárjam be a szobájába, amíg nincs itthon? na ugye… amúgy meg kell zabálni, olyan édes és tanulékony, meg minden, de az ötödikre kutya?
kertes házban oké, de itt??!!! szedni utána a kutyaszart…mert az evidens, ugye, hogy nem hagyjuk ott sehol….
na jó… tehát az élet szééép… lánykám pedig roppant hálás, mondjuk bőven van miért, mert mikor éjjel belelépek a pisibe és anyázok, akkor jön és lemossa a papucsom, és nagyon szeretetteljesen kérdezte meg, hogy mit főzzön és süssön? egy túrós, mákos palacsintát kívántam meg… és amúgy meg tényleg leviszi az ebet hajnalban is… igaz ilyen ruhában…:D:D amit ott kötöget neki a modell… :D:D
na igen, mert hétvégén rajz és színes tanfolyamok… had tudjuk nevén nevezni a sárgás, lazúrosan szétkent kutyagumi komplementerét…