jobb agyféltekés rajztanfolyam, rajzórák, olajfestmény rendelésre -portré, mandala-, tudatosság

Mentális környezetszennyezés

Jóóól van naaa…. ezt a témát kicsi poénból raktam ide… de azért valamennyire passzol…
mert ugye: a környezetünket nem csak vegyi hulladékokkal tudjuk szennyezni, hanem az érzelmi szemeteléssel is, csak ilyenkor nem a természeten keresztül, hanem közvetlenül ártunk a körülöttünk élő embereknek…. na ugye…
Lehet, hogy furán hangzik, az érzelmi szemetelés kifejezés, de nagyon találó, ha belegondoltok.
Ugyanis megoldatlan, kezeletlen problémáink igen kellemetlen negatív formákban csapódnak ki, aminek azok isszák meg a levét, akik kapcsolatban állnak velünk. Biztos mindenkinek volt már olyan kellemetlen élménye, mikor szinte lórúgásként hatott rá egy másik emberből váratlanul ráfröccsenő agresszió.

De ugyanilyen lelki szemetelésnek számít az állandó panaszkodás, kritizálás, aggodalmaskodás stb. Ha pedig olyan személy felé irányulna az agresszió, aki fele nem merik nyíltan kifejezni, akkor általában beindul a macska-farka képlet;
a kezeletlen negatív érzelem tovább és tovább adódik, általában a fizika törvényeit követve mindig a legkisebb ellenállás felé, pl. főnök, férj, feleség, gyerek, a macska farka…
Márpedig minden egyes negatív gondolat, negatív érzelem, hatással van fizikai testünkre.
Jó hír, hogy a pozitív is. Ez a hatás, pedig sokkal erősebb, mint gondolnánk, sokkal nagyobb mértékben irányíthatjuk életünket, mint azt úgy általában hiszik az emberek. Csak sokkal kényelmesebb dolog a véletlenekre, a tőlünk független körülményekre fogni életünk alakulását.
A legtöbb ember úgy éli le az életét, hogy nem igazán gondolkozik el azon, hogy neki mit kellett volna, vagy kéne másként csinálnia. Ha csak másokat hibáztatunk, akkor magunkat áldozatnak érezve, állandó, felesleges, fájdalmas küzdelemben éljük le az életünket. Mint az iskolában, addig ismételjük ugyanazt az osztályt, míg sikeres vizsgát nem teszünk. (Idétlen időkig)
Az élet iskolájában addig kapjuk ugyanazt a problémát, -mellesleg egyre nehezítettebb formában- amíg nem tanuljuk meg, hogyan kell magunkból a legjobbat kihozni az adott helyzetben.
A felsőbb osztályba lépés itt már egy fejlettebb tudatszintet jelent. Aki nem ismeri fel élethelyzeteiben a ritmikus ismétlődést, és nem változtat a viselkedésén, az bizony ugyanabban a pocsolyában áztatja a cipőjét egész életében.
Ez a kép, egy filmből való, ami pontosan erről szól, mellesleg egy jó kis vígjáték is egyben, „Idétlen időkig” címmel. Csak ajánlani tudom.
Nem tetszik a világ? Változtatni szeretnénk rajta, csak tehetetlennek érezzük magunkat? Nem vagyunk azok. Csak éppen a változtatást magunkon kell kezdeni. Elsősorban a magunk érzelmi, szellemi és fizikai állapotáért kell felelősséget vállalnunk.
Az, ahogyan most élünk, az a múltbeli döntéseink jutalma vagy büntetése, és a jelen pillanat döntéseivel alakítjuk jövőnket. :)