Gyümölcsök

-1979. május 15-én a The New York Times cikket közölt dr. Alan Walker, a John Hopkins egyetem jeles antropológusától.
Dr. Walker felfedezései azt mutatják, hogy "korai emberőseink elsődlegesen nem húst ettek, s nem is magot, hajtást, rügyet, füvet, vagy leveleket fogyasztottak elsősorban, sőt, mindenevők sem voltak.
Úgy tűnik, mindezek helyett főleg gyümölcsétrenden éltek." Dr. Walker érdekes módszert fejlesztett ki az étkezési irányzatok megállapítására; a fogakon megfigyelhető barázdáltság mintáit tanulmányozta. Minden étel félreérthetetlenül más és más nyomot hagy a fogon. 
Fogkövületek tanulmányozása során dr. Walker úgy találta, hogy: "Nem akadt kivétel. Tizenkétmillió évnyi korszak homonoid emberőseitől származó minden vizsgált fog, egészen a homo erectusig, gyümölcsevőnek mutatkozott." HUH! Szinte hallani a Szarvasmarhatenyésztők Szövetsége táján a fogak csikorgását.
Minden étel közül a gyümölcsnek legnagyobb a víztartalma.
Ráadásul az emberi test létezéséhez szükséges összes vitamin, ásvány, szénhidrát, aminosav és zsírsav megtalálható a gyümölcsökben. A gyümölcsben rejlő életerőt semmi más ételféleség nem múlja fölül.
A gyümölcs emésztése minden más ételfeleslegnél kevesebb energiát kíván. Gyakorlatilag lényegében semmit!
Az emberi testbe kerülő minden táplálékot le kell bontani, és át kell alakítani glükózzá (szőlőcukorrá), fruktózzá (gyümölcscukorrá), glicerinné, aminosavakká és zsírsavakká.

Az agy semmi más hajtóanyaggal nem tud működni, csak glükózzal, szőlőcukorral.
A gyümölcs a testen belül maga a glükóz. Emésztése, fölszívása, beépítése csupán jelentéktelen töredékét kívánja meg annak az energiának, ami másféle ételek lebontásához szükségeltetik.

Minden gyümölcs (a banán, a datolya és a szárított gyümölcsök kivételével, amelyek valamivel több időt töltenek gyomorban) csupán egészen kevés ideig tartózkodik ott.   Húsz-harminc perc alatt átvonulnak a gyomron, mintha egy alagúton sétálnának keresztül.
A belekben bontódnak le, s adják át testünknek életadó energiával telített tápanyagaikat.

Mivel a gyümölcs nem szándékozik túl sok időt a gyomorban tölteni, a helyes fogyasztási mód azt jelenti, hogy
soha ne együnk gyümölcsöt valami mással együtt, illetve közvetlenül valami más után.

Mondjuk, eszünk egy szendvicset, majd arra valamilyen gyümölcsöt, például egy szelet dinnyét. A dinnye kész egyenesen áthatolni a gyomron a belek irányába, de ebben akadályozva van. Így belsőnkben valamennyi étel romlani és erjedni kezd, besavanyodik.
Abban a pillanatban, amint a gyümölcs a gyomorban levő más táplálékkal és emésztőnedvekkel érintkezésbe kerül, az egész ételmassza romlani kezd. A gyomorban levő akármilyen fehérje rothadásnak indul, s mindenfajta szénhidrát erjedni kezd. Az egész mindenség savassá válik.
A kórosan mérgezett, savas test az alábbiakról ismerhető föl: püffedtség, elhízottság, sorvadás, őszülés, kopaszodás, idegrohamok, szem alatti sötét karikák, korai arcráncosodás.     
A gyomorfekély egyenes következménye a szervezetben levő maró savaknak. Viszont a megfelelő módon fogyasztott gyümölcs olyan csodálatos visszafiatalító képességgel rendelkezik, amely ellensúlyozza a szervezetben támadó savakat.
Semmi haszna akármilyen gyümölcs evésének, ha azt már valahogy kezelték, vagy bármi módon hőhatásnak tették ki. Egy dolgot ugyanis figyelembe kell venni. A test kizárólag természetes állapotú gyümölcsöt tud jól hasznosítani.
Minden elfogyasztott gyümölcs muszáj, hogy friss és főtlen legyen, avagy az itt leírt sok előny mind kárba vész. Ugyanez érvényes a gyümölcslére is. Frissnek kell lennie! Ha pasztörizálták (de ugyanez a helyzet a sűrítményből készült narancslével is), akkor az már merő sav, még mielőtt egyáltalán fölhajtanánk.
Amíg üres a gyomor, ehető mindaz a gyümölcs, amire csak vágyunk, és ameddig csak óhajtjuk, egészen addig, amíg már csak húsz, harminc perc van hátra a gyümölcstől különböző étel fogyasztása előtt.
Ez elegendő időt biztosít, hogy a gyümölcs vagy gyümölcslé elhagyja a gyomrot. Gyümölcslének, illetve egyes gyümölcsfajtáknak kevesebb idő is elég lenne, de a húsz-harminc perc egy jó, biztonságos szabványérték. Banán, datolya, vagy aszalt gyümölcs negyven, negyvenöt perctől egy óráig terjedő időtartamot kíván meg.
Reggeli ébredéstől legalább délig ne együnk semmi mást, csakis friss gyümölcsöt és friss gyümölcsből készült gyümölcslevet. Ebből együnk-igyunk, amennyit is akarunk.

Szó szerint ezrével voltak olyan tanfolyamhallgatóim, akik fölhagytak a nehéz reggeli étkek evésének szokásával, s csak gyümölcsöt, illetve gyümölcslevet fogyasztottak.
Hihetetlen változásokon mentek keresztül. Sokuk eljött hozzám, hogy elmondhassa: "Tudja, nagy kaliberű reggelikhez szoktam, míg erről nem hallottam, de legalább ki akartam próbálni, amiről szó volt, és aztán visszatérni a reggelizéseimhez."
Nem tették meg, nem tudtak visszaszokni a nehezebb reggelikre. Aki kíváncsi, hogy milyen érzés lenne egy üllő lenyelve, annak nem is kell mást tenni, csak vagy 10 napig kizárólag gyümölcsöt és gyümölcslevet reggelizni, és utána megkísérelni a visszatérést a nehezebb reggeli étkezésekhez.
Egyszerűen képtelenek lesznek. Igen, alkalmanként, esetleg, és az rendjén is való. Mert más az alkalmanként, és egészen más a mindennap.-