A stresszhormonok hatására testünkben felesleges feszültségek támadnak, amik bizony annyira megszokottá váltak számunkra, hogy észre sem vesszük őket. Igazából talán csak akkor tűnik fel, hogy milyen feleslegesen feszült néhány izomcsoportunk, amikor valami különösen kellemes szituációban teljesen lelazulunk.

Lelazulunk, mert feszült testtel nem lehet kellemesen érezni magunkat, mint ahogy idegesen nem lehetséges, hogy testünk teljesen laza legyen. Ezek összefüggnek. Éppen ez a szoros összefüggés ad rá lehetőséget, hogy segítsünk magunkon egy nagyon egyszerű kis szokással.

Tedd szokásoddá, hogy amikor csak eszedbe jut, -lehetőleg minél sűrűbben, mert valószínű szükség is van rá- végig vizsgálod izmaidat.
Elsőnek figyeld meg légzésedet; apró, felületes kis lélegzetvételek-e, pihegő, kapkodó, vagy mély, egyenletes-e? A légzés is híven tükrözi érzelmi állapotod, hangulatod. (amit persze a gondolataiddal váltasz ki)
Utána figyeld meg, hogy hol halmozódott fel benned izomfeszültség. Az állkapcsodat szorítod feleslegesen, vagy a vállaid, nyakad, ökölbe szorítod a kezed, a gyomrod szorul-e össze, a lábaid ugráltatod? Minden területnek más a jelentése, de a lényeg, hogy ha feleslegesen feszül, akkor a gondolataid nem kellemes témán nyammognak, egód eteti a fájdalomtested. Éhes szegény.

Mindenkinek megvannak a jellemző testrészei, hol jelzi a test a stresszt.
Ha van időd, érdemes utánaolvasni, hogy mi az adott terület jelentése. Agresszió, idegesség, félelem, túlterhelés stb.. Most ez talán furán hangzik, hogy ilyesmit meg kell figyelni, de nem egészen az, mert nagyon sokaknak ez annyira természetes állapotuk, hogy már ezt tartják normálisnak, és szinte nem is tudnak róla.
Igazából ez az egész átvizsgálása testünknek, csak pár másodpercet vesz igénybe. A következő lépés, hogy elmélyítsük légzésünket és tökéletesen lelazítsuk a testünk minden izmát.
Ezt kezdetben úgy a legegyszerűbb elérnünk, ha előbb minden izmunk, arcunk izmait, gyomrunk, torkunk, egész testünk jó erősen megfeszítjük pár másodpercig, és utána lazítjuk le teljesen. Így a lazítás a nagyobb kontraszt miatt jobban sikerül.
Ez egy apró, pár másodperces kis gyakorlat, amit nagyon jó ha szokássá teszünk, mert ugye laza test, -kellemes közérzet. Ha még pár másodpercre felidézünk egy nagyon örömteli pillanatot az életünkből, ami belülről fakadó mosolyt csal arcunkra, akkor még tutibbak vagyunk. Ha nincsen ilyen emlékünk, akkor jöhet a kényszer mosoly-trükk . :) Ha erre sem vagyunk képesek, akkor legalább fogjunk egy ceruzát a fogaink közé.... (inkább vízszintesen)

Agyunknak mindegy, ő csak azt érzi, hogy idegeink pozitív jeleket küldtek, tehát örömhormonokat termel.

Tehát: Lazíts... csak lélegezz... nincs gondolat... olyan sem, hogy nincs gondolat.... :)
Tényleg... kipróbáltad már, hogy meddig bírod ki gondolkodás nélkül???