Figyelmemet a mostra irányítom

Akárhol is vagy, légy ott teljesen!
A múlt már elmúlt, a jövő még nem jött el.
Egyetlen létező valóság a jelen!

A való életben mindig csak a jelen pillanattal kell foglalkoznod, azzal kell csak megbirkóznod, és nem az elme képzelt kivetítéseivel.
Kérdezd meg magadtól, milyen "problémád" van a jelen pillanatban! Nem jövőre, nem holnap vagy öt perc múlva, hanem most.
Mi a baj a jelen pillanattal?
A mosttal mindig meg tudsz birkózni, a jövővel azonban sohasem.
Nincs is rá szükség. A válasz, az erő, a megfelelő tett vagy az erőforrás rendelkezésedre fog állni, amikor szükséged lesz rá. Nem előbb és nem később.

Az elmének (egónak) számtalan, a jelen pillant letagadását célzó stratégiája van, amelyek a szokványos tudattalanság részét képezik. Nem könnyű észrevenni ezeket, mert az örökös elégedetlenség "háttérzajaként" már mélyen beépültek a megszokott életviteledbe. Ám minél többet gyakorolod belső, gondolati és érzelmi állapotod megfigyelését, annál könnyebb lesz fölismerni, amikor a múlt vagy a jövő csapdájába esel, más szóval a tudatvesztés állapotába. Egyre könnyebben ébredsz majd így az idő álmából a jelenbe.
Ám légy óvatos! Az elmével való azonosulásra épült, hamis, boldogtalan éned az időben él! Tisztában van vele, hogy a jelen pillanat a halálát jelenti, ezért retteg tőle. Így hát mindent meg fog tenni, hogy az elkerültesse veled! Megpróbál az idő csapdájában tartani.

Az elme elutasítja a mostot, egyfolytában a múltba és a jövőbe szökik, illúziókban él, a valóságot, a jelent nem szereti, mert abban nem képes uralkodni feletted.


Minden pillanatban halj meg a múlt számára.

Nincs rá szükséged. Csak akkor utalj rá, ha az a jelen szempontjából múlhatatlanul szükséges! Érezd ennek a pillanatnak az erejét és a Lét teljességét! Érezd a jelenlétedet!
Ébredj lélegzésed tudatára! Érezd, ahogy a levegő be- és kiáramlik! Érezd belső energiameződet!

A várakozás

Megrögzött "várakozó" vagy? Életed mekkora hányadát töltöd várakozással? Én a várakozást, pl. a postán a sorban, a közlekedési dugóban, a repülőtéren, valakinek a megérekzésére, a munka befejezésére való várakozást "kisléptékű várakozásnak" nevezem. A következő nyaralásra, a jobb munkára, a gyerekek felnövésére, egy igazán értékes párkapcsolatra, a sikerre, a pénzszerzésre, a fontossá válásra, a megvilágosodásra való várakozást pedig "nagyléptékű várakozásnak". Nem ritka az olyan ember, aki egész életét arra várva tölti, hogy elkezdjen élni...

A várakozás elmeállapot. Alapvetően azt jelenti, hogy a jövőt akarod, s a jelent nem. Nem kell az, amid van, hanem arra áhítozol, amid nincs. Mindenfajta várakozással tudattalanul belső konfliktust teremtesz a nem kívánt itt és most, valamint az áhított, kivetített jövő között. Ez viszont óriási mértékben rombolja életed minőségét, mert hatására elveszíted a jelent. Nincs abban semmi rossz, hogy javítani szeretnél élethelyzeteden. Az élethelyzetedet javíthatod is, de az életedet nem. Élethelyzeted a körülményeidből és az élményeiből áll. Nincs abban semmi rossz, hogy célokat tűzöl magad elé, és igyekszel őket elérni. A hibát akkor követed el, amikor ezzel akarod helyettesíteni az élet, a Lét érzését. Ahhoz egyetlen helyen juthatsz hozzá: a mostban.

Sok ember áhítozik a bőségre, holott az nem érkezhet el a jövőben. Csak amikor megbecsülöd, elismered és teljesen elfogadod a jelen valóságodat - ahol vagy, aki vagy, amit épp most teszel -, amikor teljesen elfogadod azt, amid van, amikor hálás vagy érte, hálás vagy azért, ami van, hálás vagy a Létért. Az igazi bőség a jelen pillanatért és a mostani élet teljességéért érzett hála. Ez pedig nem jöhet el valamikor a jövőben. Idővel ez a bőség aztán különböző módon nyilvánul meg számodra.

Ha elégedetlen vagy azzal, amid van, sőt esetleg frusztrált és haragos a jelenleg számodra hiányzó dolgok miatt, akkor az meggazdagodásra ösztönözhet. Ám hiába szerzel akár dollármilliókat, belül továbbra is hiányt fogsz érezni, és mélyen, legbelül továbbra is kielégületlen leszel. Átélhetsz ugyan ilyen-olyan, pénzért megvásárolható élményeket, ám azok jönnek, majd elmúlnak, és utánuk mindig csak az üresség érzése és az újabb fizikai vagy lelki örömök iránti igény marad. Nem élsz a Létben, így nem érezheted az életnek kizárólag a jelenben megnyilvánuló teljességét, az egyetlen igazi bőséget.

Mondj hát le a várakozás elmeállapotáról! Amikor azon kapod magad, hogy belecsúszol a várakozásba, pattanj ki belőle. Lépj be a jelen pillanatba? Csak legyél, és élvezd a létezést! Ha jelen vagy, sosincs szükséged arra, hogy bármire is várj.

Amikor tehát legközelebb valaki azt mondja: "Elnézést, hogy megvárakoztattalak", ezt felelheted: "Semmi gond. Nem várakoztam. Csak itt álltam, és jól éreztem magam."

 

 

Kapcsolódó cikkek:



Legfrissebb bejegyzések:
2014-09-10
Kiállítás
 | részletek
Szept 19. Toronya utca 33. :) fél hét.... utána nem ám hazamenni, mert icakába nyúló buli van, a "Hóditás éjszakája" Vad leszel, vagy vadász? Minden facér J-artosnak kollektíve párt...
2013-10-28
Kiállított munkák
 | részletek
feltöltés alatt......
2013-10-28
Fotók
 | részletek
Ezek a fotók 2013.09.20-án készültek a Táborhegyi Népházban rendezett -Jobb agyféltekés rajztanfolyamtól Van Gogh-ig- kiállítás megnyitóján....
»» minden bejegyzés

Az oldalon szereplő információk, képek és publikációk szerzői jogvédelem alatt állnak. | Minimum felbontás: 1024 x 768 | Grafika és kivitelezés: Civertan Bt.