Rendezte: Harold Ramis
Főszerepben: Bill Murray, Andie MacDowell

A képre kattintva egy rövidke részletet láthattok a filmből.

A tévécsatorna sztármeteorológusa Phil, leugrik vidékre, hogy ott részt vegyen a Mormota Fesztiválon. Az időjós önző, cinikus alak, aki utálja a világot és pokollá teszi mások életét.
Alig várja, hogy visszatérhessen Pittsburghbe a "száműzetéséből". Ebben azonban megakadályozza a váratlan hóvihar, amelyről azt jósolta, hogy nagy ívben elkerüli a környéket.
Másnap reggel különös dolog történik vele: újra az előző nap reggelére ébred, újra mormotanap van, következő nap megint minden újra megismétlődik. A kétségbeesett Phil orvoshoz, majd pszichiáterhez fordul segítségért.

Az „Idétlen időkig” sok filozófiai problémát érint. Phil jellemfejlődése a klasszikus nevelésregényeket idézi.
A múló idő alatt Phil lassanként mindent és mindenkit megismer a városkában. Tudása és halhatatlansága szerinte istent csinált belőle.
Az örökké ismétlődő napon lehetősége van számtalan módon reagálnia, ugyanarra a történésre.
Lehetősége van megtanulnia, hogy ugyanabba a pocsolyába ne lépjen bele többször.

Végtelenül egyszerűvé vált az iskolája, a pocsolya mindig ugyanott van, -nem úgy mint a valós' életben- nem kell energiát fektetnie abba, hogy felismerje ismétlődő helyzeteit. Az ember örökléte hiábavaló, ha előbb-utóbb unalomba fullad.  Végtelenül unalmasnak tűnik az élete, amíg céljává nem válik a tökéletes nap elérése. És ahogy megtanulta magából a maximumot kihozni, tovább léphetett.

A film tanmese arról, hogy az önzés kielégülést nyújthat, de csak a művészet, a másokkal való törődés és a szeretet adhat boldogságot, értelmet az életnek.